Főrendiházi irományok, 1910. XIV. kötet • 615-697. sz.
Irományszámok - 1910-637
637. szám. 105 menyekkel (1. 2. alatt) még nem járt. Az a tény, hogy a megbüntetett egyén újra és újra munkakerülő életmódot folytat, már magában indokolttá teszi az energikusabb beavatkozást; a szigorúbb intézkedéstől talán inkább várható nála a jótékony hatás ; az ilyen intézkedés inkább fogja meggátolni a munkakerülő elzüllését s az ahhoz fűződő következményeket. Ehhez képest kimondja a javaslat 2. §-a, hogy az 1. §-ban meghatározott cselekmény vétség és nyolc naptól három hónapig terjedhető fogházzal büntetendő, ha a tettes az 1. §. alapján már két izben meg volt büntetve és a cselekmény elkövetésekor utolsó büntetésének kiállása óta két óv még nem telt el. 2 Minősített esetek. Még súlyosabban bünteti a javaslat a munkakerülőt, ha életmódja a maga vagy családja erkölcsi romlásával fenyeget, avagy a közbiztonságot sérti vagy veszélyezteti. A javaslat 3. §-a ugyanis úgy rendelkezik, hogy az 1. §-ban meghatározott cselekmény vétség és tizenöt naptól hat hónapig terjedhető fogházzal büntetendő : 1. ha a tettes magát vagy családját munkakerülő életmódjával erkölcsi - romlásnak teszi ki; vagy 2. ha a tettes ellen alapos gyanuokok merültek fel arra nézve, hogy bűncselekmények elkövetéséből él ; vagy 3. ha a tettes a közbiztonságra veszélyes. E rendelkezés ellen több kifogást lehetne felhozni, de e javaslatba a kifogások komoly mórlegelése után, mint felette indokolt, vétetett fel. a) Felvetni lehetne ugyanis, hogy a munkakerülő életmód már magában véve, a dolog természeténél fogva oly következményekkel jár, a milyeneket a 3. §. felsorol. Ez iránt nem lehet kétség. A javaslat e következmények külön kiemelésével azonban arra kivan ráutalni, hogy az 1. §. alkalmazásához azok közül egynek bizonyítása sem szükséges ; a keresetre utalt, munkaképes egyének munkakerülő életmódja minden további bizonyítás nélkül ok az 1. §. alkalmazására. Ezzol szemben a 3. § ban meghatározott jogkövetkezménj T ek akkor állnak be, ha a munkakerülőnek vagy családjának az elzüllése ava &y a közbiztonság veszedelme már nehézség nélkül bizonyítható és megállapítható ; ha tehát már nem annyira alkalmi, mint inkább szokásszerű munkakerülővel állunk szemben. b) Még komolyabbnak kell tekinteni azt az ellenvetést, hogy a 3. §. b) és c) pontja alapján a bűncselekmény gyanúja címén ismeretes ítélkezés s ezzel az egyéni szabadság különös veszélyeztetése következik majd be. Ezzel az ellenvetéssel szemben bizonyos megnyugvást kelthet az a körülmény, hogy oly külföldi államokban, amelyekben — mint az összehasonlító jogi áttekintésnél említve volt — a bűnösség hasonló kritériumára vonatkozó joggyakorlat ellen nem merült fel panasz. De ennek a kiitériumnak a felvétele egyébként is igazolt. A nagy városok rendőrségei jól ismerik a munkakerülőknek azt az elemét, amely bűncselekmények elkövetéséből tartja fenn magát. Ha a konkrét bűntett vagy vétség nem is bizonyítható, ennek az életmódnak megvannak az ismérvei és a sajátos bizonyítékai. Az a munkakerülő, aki minden vagyon, kereset és másoktól nyert támogatás nélkül él, időtöltéséről számot adni nem tud, lakásán betörőszerszámokat tart ós a hatóság ott olyan tárgyakat talál, amelyek kétségtelenül mások birtokából jogtalan úton kerültek a gyanúsítotthoz, vagy akinél állandóan pénz van, amely más eredet hijján csak jogtalan úton juthatott hozzá; aki vagyontalansága és munkanélkülisége mellett költekező Főrendi iromány. XTV. 1910^-1915. 14
