Főrendiházi irományok, 1910. XIV. kötet • 615-697. sz.

Irományszámok - 1910-637

104 637. szám. feltétele, hogy a tettes szándékosan vétsen társadalmi kötelessége : a munkában való részvétel ellen. A Kbtk-bői ez az ismérv nem hiányzott; de úgy jutott kifejezésre, hogy a bizonyítás terhe a vádlottat illette. A kifejezésnek ez a módja a törvényekben elég gyakori. Ujabb javaslatokba is átment. így pl. az 1899. évi francia, Cruppi féle javaslat szerint büntetés alá csak az a munkaképes egyén esik, aki nem igazolja, hogy megfelelő munka szerzésére mindent elkövetett vagy aki elutasította az akár magánszemély, akár a közjótékonyság által neki felajánlott ily munkát s mégis a mások jótékonyságához fordul (koldus) vagy pedig sem meghatározott lakása, sem megélhetési eszköze, sem rendes foglalkozása nincs (csavargó). A jelen javaslat éppen úgy, mint a megélhetési feltételek bizonyítása tekintetében (1. a) alatt), e kérdésnél is a modern perjogi elveket tartja szem előtt ós a bizonyítást a vád képviselőjétől ki vánja meg. d) A legtöbb külföldi törvény, éppen úgy, mint a Kbtk. éles határvonallal elválasztja egymástól a csavargást és a koldulást. E javaslat nem érinti ugyan a Kbtk.-nek a koldulás egyes eseteire vonatkozó rendelkezéseit; de a keresetre utalt és munkaképes munkakerülők ily megosztását nem viszi keresztül. Ez a megkülönböztetés még oly enyhe formában sem látszik jogosultnak, mint azt az 1891. évi belga törvény (1. fentebb) teszi. A két elem munkakerülő életmódja, ha a közrendre egyenlően veszedelmes, eltérő elbírálás alá nem vonható. A koldulás magában véve még nem bűncselekmény. A szűkölködőknek azt a jogát, hogy jobb sorsban, szerencsésebb viszonyok közt élő embertársaikhoz forduljanak segítségért, megtagadni nem lehet. A koldulás veszedelmesebb eseteit a Kbtk. 66. ós köv. §-ai büntetik; ott pedig, ahol a koldussal szemben a jelen törvényben foglalt tényálladéki elemek megállapíthatók, ez a törvény fog alkalmazást nyerni Ez alkalommal tehát a koldusokkal szemben különös intézkedésre szükség nincs. 2 Büntetés. A javaslat 1. §-a alá eső munkakerülő kihágás miatt nyolc naptól két hónapig terjedhető elzárással büntetendő. A cselekmény minősítése tehát ugyanaz, mint a Kbtk. 62. §-ában meghatározott kihágásé; büntetése emennél sokkal súlyosabb ugyan, de még mindig szerfelett enyhe. Az enyhe elbánást a javaslatban kifejezésre jutó intenció szerint az okolja meg, hogy e §. értelmében csak az alkalmi munkakerülők büntethetők meg, akikre az enyhébb büntetés is, mint hatályos intelem, megfelelően nevelő hatású lesz. A munkakerülés ismételt és súlyosabb eseteiről a következő §-ok rendelkeznek. 3. Hatáskör. A cselekmény kisebb súlyára való tekintettel s a kir. bíróságoknak a túlságos megterheléstől való megóvása érdekében e kihágás elbírálását a javaslat (17. §.) továbbra is a közigazgatási hatóságok hatáskörében hagyja meg. 4. A büntetés végrehajtása. Arra való tekintettel, hogy a munkakerülőket csak rendszeres munkával lehet rendes életmódhoz szoktatni, a javaslat a Kbtk. 18. §-ától eltérően már a kihágás miatt elítélteket is munkára ki vánja kényszeríteni. (20. § ) A 2. és a 3. §-hoz. 1. Visszaesés. A munkakerülő életmódnak többszörös ismétlése az l. §-ban foglaltnál súlyosabb intézkedést kivan akkor is, ha komolyabb követkéz-