Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.
Irományszámok - 1910-587
92 587. szám. sokon fenyegeti Ez a kezdeményezés szolgált okul a belügyminisztériumnak 1905. évi június 30-án kibocsátott rendeletére, amely a városi rendőrbiróságok (metropolitan police court) számára kötelezően szabja meg a fiatalkorúak bűnügyeiben követendő rendelkezéseket. Minthogy a rendőrbirák, akik Londonban ('s kerületében a békebíróság büntető hatáskörét gyakorolják, államilag kinevezett tisztviselők, számukra lehetséges volt kötelező szabályok alkotása, míg egyes vidéki városokban a békebíró tisztét betöltő, de városilag díjazott rendőrbírákkal (stipendiary magistrates) és a békebírákkal a belügymininiszter 1905. augusztus havában csak konzultatív módon közölhette a londoni rendőrbíróságokhoz intézett rendeletét. Ez a rendelet a következő szabályokat állítja fel: 1. A gyermekek bűnügyeit a többi tárgyalásoktól elkülönítve akár az ülés kezdetén, akár annak A T égén kell tárgyalni ; 2. a letartóztatott gvermekeket, akik ügyük tárgyalását várják, vagy javító vagy nevelőintézetbe vagy menhelyre (Remand-Home) lesznek szállítandók, a bíróságnak oly várótermében vagy azzal összefüggő más helyiségben kell őrizni, ahová más letartóztatottakat nem bocsátanak; 3. a g3^ermek nem bocsátható előbb a tárgyalóterembe, mint amikor ügye sorra kerül és nem maradhat ott, miután ügyét már elintézték; 4. fiatalkorú ügyének tárgyalásán más felnőtt vádlott nem lehet jelen, mint az, aki a fiatalkorú ügyében részes ; 5. a vádlott gyermek nem a vádlottak padján (dock), hanem oldalt vagy előtte foglaljon helyet. Ennek a rendeletnek nemcsak a rendőrbíróságokra, hanem a meg} T ei békebíróságokra is megvolt a kellő hatása. Már 1907-ben Angiiában és Wales-ben 40, Iiiaudban és Skóciában 7 Juvenile court volt működésben a megyei békebíróságok (petty sessions) és a városi bíróságok (borough courts) keretében. Törvényes alapul erre az önkormányzati hatáskörben tett intézkedésre az 1879. évi Summary Jurisdiction Act 20. cikkének 5. §-a szolgált, amely feljogosítja a bókebírákat, hogy az üléseket a bírósági épülettől különböző helyen tartsák Természetes, hogy a fiatalkorúak bűnügyeinek specializálására az említett belügyminiszteri rendelet szabályainak megfelelően vagy e szabályoktól függetlenül tett önkorinái^zati intézkedések különböző helyeken különbözőek voltak. Számolni kellett a helyiségek elégtelen voltával, a birák számának fogyatékosságával és a pénzügyi nehézségekkel. Az 1907. évi Probation of Offenders Act előtt is voltak egyes városok, amelyekben a próbára bocsátást szervezték, még mielőtt specializált bíróságuk lett volna annak alkalmazására. Más városok viszont külön gyermekbíróságot szerveztek, de pártfogó személyzet és törvényes alap hiányában vonakodtak a prúbára bocsátás alkalmazásától. Úgyszólván mintaszerűnek tekintették és tekintik egész Angliában a birminghami gyermekbíróságot, amely a bíróságnak, a tárgyalásnak és a büntetőjogi szankciónak specializálásában legjobban megközelíti az amerikai példát. A birminghami gyermekbíró hetenként egyszer tart tárgyalást és pedig reggel, egy órával a rendes bírósági tárgyalások megkezdése előtt, amivel a nyilvánosság részvételét kivánja korlátozni. Azokat a gyermekeket, akik eléje kerülnek, két külön váróterembe helyezik el a terhükre rótt bűncselekmény csekélyebb vagy nagyobb súlya szerint. Egyszerre csak egy fiatalkorú jelenik meg a bíróság előtt, úgy, hogy nincs módjában a többi vádlottak bűncselekményéről tudomást szerezni. Gyermekbírónak rendszerint azokat a bókebírákat alkalmazzák, akiknek hatásköréhez az iskolai törvények megszegésével elkövetett bűncselekmények tartoznak. A gyermekbírónak 1908-ban három probation officer állt rendelkezésére. Magánál a bíróságnál külön jeg} T zékben (Probation register) tartják nyilván