Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.

Irományszámok - 1910-587

587. szám. 93 a próbára bocsátottakat. Ha a bíróság — miként az az eseteknek többségében történik — a gyermeket próbára bocsátja, ennek, ne^ót, a személyére és a családjára vonatkozó adatokat beírjak a jegyzékbe, amelyben a pártfogó tisztviselők is feljegyzik észrevételeiket. Nem lényegesek ugyan azok az eltérések, amelyek Nagy-Britannia más városaiban működő gyermekbíróságoknál észlelhetők, de mégis említésremóltók, mert az intézmény egységes kezelésének hiányát bizonyítják. így Manchesterben a gyermekbíróság két rendőrbíróból (stipendiary magistrate) áll, akiket az iskolaszék .egy tagja támogat a tárgyalás előkészítésébon. A bíró külön szobában tárgyal, amely a büntetőbíróságtói távol van elhelyezve és berendezése is elüt az angol bírósági termek hagyományos külsejétől. Hallgatóság a tárgyaláson nincs. A bíró a közvetlenség hangján érintkezik a fiatalkorúval. Védő nem vesz részt a tárgyaláson. Noha 1907. előtt a próbára bocsátást a manchesteri gyermekbírák formaszerint nem alkalmazták, az ítélethozatal felfüggesztése mégis szokásos volt. A bíró intelem kapcsán hazaküldte a fiatalkorút és felhívta, hogy máskor újra jelentkezzék nála. Az igazságszolgáltatás és a jótékonysági intézmények között fennálló szoros kapcsolat lehetővé teszi az előzetes letartóztatás elkerülését, arnemryiben három felekezeti jellegű menhely szolgál a fiatalkorú őrizetére addig, amig az a bíró előtt megjelenhet. Nem jelöltek ki külön gyermekbírót Liverpoolban, de egyrészt a rendőrbíróságok a fiatalkorúak ügyeit a tárgyalások kezdetén intézték el, másrészt pedig a próbára bocsátás már 1907. előtt is alkalmazásban volt a rendőrség egy osztályának ellenőrzése alatt. Ugyancsak a rendőrségnek ezen osztálya (Reformatory Office) végzi a pártfogó tisztviselők helyett a környezettanulmányt a fiatalkorú ügyének tárgyalása előtt. Ismét más változatait találjuk a gyermekbiróság intézményének Skóciában és Írországban. Különösen a nagyobb ipari központokban (Glasgow, Dundee, Edinburgh, Dublin, Belfast.. Cork) vált érezhetővé a gyakorlati szükség, hogy a fiatalkorúak bűnügyeiben a felnőtt vádlottakétól különböző eljárási szabályok lépjenek életbe a béke- és rendőrbíróságoknál. Midőn 1907. március 14-én a belügyminisztérium a gyakorlatban kifejlődött speciális szabályok közlésére hívta fel a Court of peU/y sessions-t és a Borough court-okat, Angliából és Walesből 847 bíróságtól érkezett válasz a felhívásra, -ezekből kitűnt, hogy 41 bíróságnál külön helyiségben külön tárgyaláson intézik a fiatalkorúak ügyeit, 21 bíróság szükség esetében tart külön tárgyalást, 297 bíróságnál a fiatalkorúak ügyeit a többi ügyek előtt vagy után tárgyalják, 142 bíróságnál a fiatalkorúaknak külön váróterme van, 11 bíróság kizárja a nyilvánosságot, 12 bíróság csak a fiatalkorúakat zárja ki a hallgatóság köréből. Egyrészt az egyöntetűségnek biánya, másrészt az autonom törekvésekből felismerhető fejlődési irány szükségessé és lehetővé tette, hogy a gyermekbiróságok szervezete törvényes alapot nyerjen. A pártfogó intézményt, amely a gyermekbíróság feltétele ós corollariuina az 1907. évi Probation of Offenders Act íektette biztos alapra, midőn 3. cikkében fiatalkorúak külön pártfogójának (Childrens Probation Officer) alkalmazását tette szükség esetében kötelezővé s egyszersmind a társadalmi szervezetek közreműködésének ls teret engedett, midőn a pártfogó tisztviselők kiválasztását minden korlátozás nélkül a bókebírákra bízta. A gyermekbíróságok egységes szervezését a

z 1908. évi Children Act biztosította. De ez a törvény is, melyet nem ok nélkül neveztek a fiatalkorúak Magna Charta-jának, gyermekbíróságot ni int