Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.
Irományszámok - 1910-587
587. szám. 83 az állam végső vonalban alattvalóinak hozzátartozója s hogy az állami bíróság épen ezért bizonyos tekintetben gyámi működést gyakorolhat az eléje kerülő gyermekek felett. ^Másrészt a gyámi intézmény fogyatékos fejlettsége, amelyet az Egyesült-Államok az angol joggal együtt vettek át, okozta, hogy a vagyontalan árvák minden gondozás nélkül maradtak Ennek a jogállapotnak lehetősége összefügg az amerikai gyermekek korai önállóságával és felelősségérzésével, ami azonban épen a szegény, a nyomor ós a züllés veszélyének kitett gyermekeknél nem járt kielégítő eredménynyel. Egy másik körülmény volt a fiatalkorúakra vonatkozó büntetőjogi rendelkezések elmaradott volta. Még másfél évtized előtt az amerikai államok büntetőtörvényei nem tettek különbséget a felnőtt és a fiatalkorú büntetőjogi felelőssége közt. Ha a fiatalkorú a bűntett elkövetése idejében a common law uralma alatt lévő államokban hetedik, egyes államok törvényei szerint tizedik életévét betöltötte, ép úgy alkalmazták reá a törvényes büntetést, mint a felnőttre Chicagóban, ahol az intensiv bevándorlás és a rohamos ipari fejlődés a kriminalitás emelkedését a múlt század utolsó tizedeiben különösen előmozdította, a patronázs munkát végző női egyesület azt tapasztalta, hogy a fogházakat főleg 12—15 éves gyermekek töltik meg. Eleinte arról gondoskodtak, hogy a fiatalkorúakat elkülönítsék s azok tanításban részesüljenek. Ez az eltérő bánásmód, amelyben a fiatalkorúakat részesítették, érlelte meg a gondolatot, hogy nem volna e célszerű a fiatal orúakat a fogházból általában távol tartani? Miért ne járjon el a bíróság a fiatalkorúval úgy, mint a gondos atya gyermekeivel bánik? Minthogy pedig az amerikai bíróság fogalmában rejlett annak lehetősége, hogy gyámi hatalmat gyakoroljon a fiatalkorú felett, közelfekvő volt a további következtetés, hogy a bíróság ne csak akkor gondoskodjék a fiatalkorúról, ha már bűncselekményt követett el, hanem már akkor, midőn a gyermek — akár azért, mert szülői nem akarják, akár azért, mert nem tudják tisztesség! s életmódra nevelni — rossz útra lépett. Nem hiányzott az amerikai Unióban a g3 7 ermekbíróság társadalmi és tőr* vmyhozám előkészítése sem. A XIX. század közepétől kezdve a jótékonysági egyesületek egész sora alakult, amely a gyermekvédelmet és a gyermekek ellen irányuló kegyetlenkedés megakadályozását tűzte célul. Az első gyermekvédő-egyesület (Childrens Aid Society) lS53-ban, a gyermekkinzás elleni legnevezetesebb egyesület: a (iuerry Society 1874-ben alakult meg NewYorkban és csakhamar minden nagyobb város követte a példát. Ezek az egyesületek megvédték a gyermeket a szükségtől és szenvedéstől, de nem tudták megvédeni a büntető igazságszolgáltatásból származó kegyetlenség ellen. Ugyancsak New-Yorkban találhatók a gyermekbíróság elemeinek első törvényes csirái is. Egy 1884. évi törvény elrendelte, hogy a 16 évnél fiatalabb vádlott vétség miatt nem ítélhető fogház- vagy elzárásbüntetésre, hanem hatóságilag elismert jótékonysági vagy nevelőintézetbe utalandó. Ugyanezekben kell végrehajtani a vizsgálati fogságot is. Ha pedig bűntett miatt szabadságvesztósbüntetésre ítélik a fiatalkorút a felnőtt elítéltektől elkülönítendő. Ezt a törvényt kiegészítette az 1885-iki new-yorki törvény a züllött és züllésnek induló gyermekekről, amely elrendeli, hogy a csavargó, kolduló, rossz társaságban élő gyermeket szülőjének vagy gyámjának meghallgatása után nevelő- vagy javítóintézetben kell elhelyezni, ha bármi okból a bíró eló kerül. Perjogi tekintetben az 1892. évi törvény elrendelte, hogy a fiatalkorú terheltek bűnügyeit más napokon kell tárgyalni, mint a felnőttekét. Hasonló törvényhozási lépésekkel találkozunk az Unió egyéb államaiban is. ii*
