Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.

Irományszámok - 1910-587

84 587. szám. Mindezeknek a körülményeknek az együttműködése tette lehetővé, hogy az Egyesült-Államokban, ahol az új szervezeteknek nem kellett a történeti fejlemények által teremtett akadályokkal megküzdeni, a gyermekbíróság intézménye kiépülhetett. Az új intézményt, amely két gondolatot egyesített; a bíróság specializacióját fiatalkorúak bűnügyeiben és a fiatalkorú kivételét a rendes büntetőjogi felelősség alul, először Illinois államnak 1899. évi július hó 1-én kelt törvénye valósította meg. Ez a törvény volt alapja a chicagói gyermekbíróság működésének. Illinois példáját az 1901-iki pennsylvaniai tör­vény követte, de nem minden akadály nélkül. Midőn a törvény már két éven át hatályban volt, a legfőbb ítélőszék (Supreme Court) 1903-ban e törvényt az alkotmánnyal ellenkezőnek nyilvánította s csak heves politikai küzdelem árán sikerült az alkotmányt a gyermekbírósági törvénynek megfelelően módosí­tani. Illinois és Pennsylvania nyomába léptek fokozatosan a többi államok is, úgy hogy 1911-ben az Unió ötven állama közül csak kilenc állam (Ari­zona, Delaware, Mississipi, New-Mexiko, North és South Carolina, North Dakota, West Virginia és Wyoming) törvényhozásában nem találunk rendelkezést a gyermekbíróság intézményéről. Az Egyesült-Államok egyes államainak tör­vényhozása nem szükségkép terjed ki az államok egész területére. Ennek tulajdonítható, hogy egyes államokban gyermekbíróság csak az állani bizo­nyos területén állíttatott fel, másokban ismét a szabályozás különböző váro­sokra nézve különbözően történt. A gyermekbíróságok fejlődésében két irány különböztethető meg : az egyik New-York államé, amelyet csak néhány más állam követ, a másik, amely Illinois nyomán az államok többségében meghonosodott. Az előbbinek lényege, hogy ha a fiatalkorú ellen valamely meghatározott bűncselekmény miatt emelnek vádat s ha bűnösnek találják, mint bűntettest ítélik el. 1 ) Ebben az irányzatban a gyermekbírósági jelleg csak azáltal jut kifejezésre, hogy az ítélethozatal felfüggeszthető, a fiatalkorú próbára bocsátható és ba családi környezete nem megfelelő, előzetes letartóztatása helyett javító iskolában helyezhető el. Az utóbbi, uralko ló irány értelmében a fiatalkorú ellen a gyermekbíróság előtt folyamatba tett eljárás nem büntető eljárás a szó tech­nikus értelmében. Büntető eljárásnak az ebbe a csoportba tartozó törvények szerint a meghatározott életkort betöltött fiatalkorú ellen csak akkor lehet helye, ha a gyermekbiró a büntető eljárást a fiatalkorú vagy az állam érde­kében szükségesnek látja s e végből az ügyet a rendes hatáskörű büntető bírósághoz teszi át. Voltakép az Intézmény megjelölésére használt gyermekbíróság (chil­dren's court, újabban a juvenile court szokásosabb) kifejezés csak kevéssé fedi az intézmény fogalmát. Egyrészt nemcsak gyermekek ügyeiben jár el, mert a 15— IG éA^es fiatalkorú alig nevezhető gyermeknek, másrészt a »bíró­ság« elnevezés sem talál, minthogy a Juvenile court a gyermek védelmében működő közigazgatási hatóság, amelynek célja nem jogviták eldöntése, hanem a fiatal­korúak érdekében szükséges gyámhatósági intézkedések elrendelése és foganatosítása. A gyermekbíróság elé nem csak azok a fiatalkorúak tartoznak, akik jogsértő cselekményt követtek el (delinquents), hanem az erkölcsileg elhagyott (depen­dent) gyei ni ekek is, akikkel szülőik nem törődnek, továbbá erkölcsileg veszé­lyeztettek (neglected) is, akikre nézve épen családi környezetük rejti mega­bit n az erkölcsi elzüllés veszélyét. Ehhez képest a bíróság feladata, hogy a l ) így még az 1909. évi május 25-iki new-yorki törvény szerint is a fiatalkorú úgy bünte­tendő, mint a felnőtt, figyelembe véve a 16 évnél fiatalabb vádlottakra vonatkozó speciális ren­delkezéseket.

Next

/
Thumbnails
Contents