Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.
Irományszámok - 1910-587
80 587. szám. A svájci szociálpolitikusok és gyermekbarátok között sokan vannak olyanok, akik az összes veszélyeztetett, tehát még a bűncselekményt elkövető gyermekekkel és fiatalkorúakkal szemben is szükséges hatósági szervet merőben, már külső megjelenésében is nevelő, gyámkodó hatóságnak kívánják tekinteni. Ha ez az irány, amelynek egyébként más államokban is számos követője van,« győzelemre jutna, úgy a fiatalkorúak külön bíróságának helyét »gyermekeket és fiatalkorúakat védő bizottságok« foglalnák el, amelynek tagjai jogászok, orvosok, pedagógusok közül kerülnének ki, akik között nők is helyet foglalnának. Ezt a megoldást azonban e felfogás hívei is csak a távolabbi jövő fejlődésének várható eredményéül tekintik s a fiatalkorúak bíróságainak külön szervezetével jelenleg még ők is beérik. Az ilyen irányú követelményekkel szemben fenn kell tartani azt az alapgondolatot, hogy a bűncselekményt elkövetett gyermekek és fiatalkorúak ügyében külön bírói szervnek kell eljárnia. Mert bármily nevet is adjunk annak hatóságnak, amely ezekben az ügyekben eljárni hivatott, az úgy a köztudatban, mint az eléje került gyermek és fiatalkorú előtt bíróság marad. A társadalom látni fogja, hogy ez a hatóság bűncselekmények miatt jár el, tehát bíróságnak fogja tekinteni ; a gyermek és a fiatalkorú, aki eléje kerül, érezni fogja, hogy e hatóság az ő egyéni szabadságát korlátozza, tehát külsőleg olyan intézkedést tesz, mint amilyet a büntető bíróságok szoktak tenni. De fenn kell tartani ezekre az ügyekre a bírói szervek hatáskörét alkotmányjogi szempontokból és főleg azon elvi álláspont miatt is, amelyből a bűncselekményt elkövetett fiatalkorúakkal szemben a cselekmény rosszalásának, a bírói határozatban rejlő erkölcsi értékítéletnek, a szorosabb értelemben vett igazságszolgáltatásnak a fentebb kifejtett értelemben jelentékeny nevelő hatást kell tulajdonítani. A fiatalkorúak amerikai bíróságai, ha nem is mint nevelő hatóságok, hanem mint bíróságok szerepelnek, lényegükken mégis megegyeznek a fentebb érintett radikálisabb irányú követelmények természetével. E bíróságok ugyanis szorosabb értelemben vett büntetést nem szabhatnak ki a fiatalkorúak ellen ; hanem ha ilyen büntetést indokoltnak tartanak, a fiatalkorút a rendes bíróság elé utasítják. Hasonló álláspontja van több kontinentális javaslatnak is. E rendszernek az az alapgondolat;!, hogy a fiatalkorúak bírája a maga nevelői ntézkedésével a fiatalkorúra vonatkozólag kizárhatja a rendes büntetőbíró eljárását és ítélkezését és hogy az utóbbi csak akkor jár el a fiatalkorúval szemben, ha ellene a büntető igazságszolgáltatásnak rendes megtorló eszközeit kell alkalmazni s e végből őt a fiatalkorúak bírája a rendes bíróság elé állítja, a Bn. rendszerének nem felel meg. Bn.-ánk nem ismeri a nevelő intézkedések és a büntetések bifurkációját, mert az utóbbiakat szintén csak a nevelés és javítás eszközeiül tekinti, amelyek között az individualizáció elvének megfelelően szabad választást e.ged a fiatalkorúval foglalkozó minden bírónak. Ennélfogva ha a fiatalkorú bűntettesek ügyeinek ellátása végett az amerikai elvnek megfelelően a gyermek bíróságban, lenne az bár esetleg maga a gyámhatóság, oly külön szerv állapíttatnék is meg, amely a büntetés kivételével minden más intézkedést alkalmazhatna s a rendes bíró elé csak akkor kerülne a fiatalkorú, ha őt a gyermekbíró neki átadja, ez nem jelentheti a rendes bíró hatáskörének oly irányú korlátozását, hogy a büntető intézkedéseken kivül ne alkalmazhasson mást, ha ezt a fiatalkorú érdekében kívánatosabbnak találja Arra utalni a rendes bírót, hogy abban az esetben, ha büntetés alkalmazását
