Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.

Irományszámok - 1910-587

587. szám. 145 nak, amellyel ellenkeznék, hogy a javító-nevelés, Aagy az ugyancsak nevelő jellegű szabadságvesztés-büntetés jelentéktelen büntetendő cselekmény miatt tartandó bírósági tárgyalással félbeszakíttassék és a folyamatos végrehajtás sikere kockáztassék. A 24. §-hoz. Minthogy a fiatalkorúak eljárásában a fiatalkorú ellen alkalmazandó intézkedés elsősorban a fiatalkorú egyéniségétől függ, tekintet nélkül a bűncselekmények számára, valamennyi cselekmény miatt csak egy intézkedést keli alkalmazni. Ezt a fiatalkorúak eljárásának és anyagi jogának természetéből önként folyó szabályt a javaslat ugyan az eljárásnak alakszerű tárgyalása nélkül való befejezéséről szóló fejezetében állapítja meg, de kétségtelen, hogy e rendelkezés azokban az esetekben is alkalmazást nyer, amelyekben a fiatalkorúak bírósága az eljárást tárgyalással fejezi be. Kiegészíti e szabályt az a rendelkezés, amely ugyanabból az alapgondolatból következik, hogy több ügy egyesítése esetébe i a még végre nem hajtott intézkedést, hacsak a 23. §. esete fenn nem forog, hatályon kívül kell helyezni. 2. Az eljárás befejezése alakszerű tárgyalással. A 25. §-hoz. A javaslat szerint a fiatalkorú ügyében alakszerű tárgyalást tartani csak akkor kell, ha az előzetes eljárás alapján alakszerű tárgyalás nélkül intézkedni nem lehet. Ez akkor fog előfordulhatni, ha vagy a rendszerint csak rövidre szabott előzetes eljárás adatai nem nyújtottak kellő biztos támpontot a bíró állásfoglalására vagy őt arról győzték meg, hogy a fiatalkorú érdekében oly intézkedést kell alkalmaznia, amelyet a kontradiktorius megvitatásban rejlő perjogi biztosíték nélkül a 22. és 23. §. szerint alakszerű tárgyalás mellőzésével elrendelni nem lehet. Ez áll nevezetesen a dorgálásra, a fogház-, elzárás- és pénzbüntetésre, amely utóbbit a javaslat 69. §-a kihágások eseteiben kivételesen alkalmazhatónak nyilvánít. A dorgálást már a Bn. oly intézkedésnek tekinti, amely mint az elkövetett cselekménynek ünnepélyes erkölcsi rosszalása, várt hatásának egyik tényezőjót épen abban találja, hogy a bűnösség megállapításával, nyilvános tárgyaláson ünnepélyes komoly intelemként intéztessék a fiatalkorúhoz. A fogház-, államfogház-, elzárás- és pénzbüntetés pedig büntetőjellegű intézkedések lévén kívánatos, hogy ugyanazon perjogi tárgyalási alakiságok között alkalmaztassanak, mint a felnőttek ellen rendszerint alkalmaztatnak. Már a 8. §. második bekezdésében kimondott szabályból következik, de nagyobb határozottság kedvéért a javaslat itt még külön is kimondja, hogy a tárgyalást a fiatalkorúak bírósága a Bp.-nak a járásbírósági eljárásra vonatkozó szabályainak megfelelően tartja meg. Ezzel törvényszerkozetileg a tárgyalás alakiságainak legfőbb kérdése elintézést nyer. A fiatalkorúak -ügyeinek természete azonban e részben is több irányban a Bp.-tól eltérő szabályozást kíván. A fiatalkorúak ügyeiben különös súly fekszik a fiatalkorú előéletére, egyéniségére, fejlettsége fokára, családi és egyéb életviszonyaira vonatkozó adatok tüzetes megállapításán; miért is szükséges, hogy a tárgyaláson törvényes képviselője vagy helyette valamelyik közeli hozzátartozója, s az, akiiek gondozása alatt áll, mindenkor jelen legyen s rajtuk kívül, amennyiben erre még az előzetesen beszerzett adatok mellett szükség lenne, más oly Főrendi iromány. Xflt 1910—1915. 1!)