Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.
Irományszámok - 1910-587
130 587. szám. lyes szabadságának lehető kímélete érdekében oly perjogi elvekhez köti, amelyek az ő perjogi állását úgyszólván csak a jog kiszolgáltatására korlátozzák, nem lehet alkalmas arra, hogy a bírót a fiatalkorú érdekében a gyámhatóságokéhoz hasonló aktiv beavatkozásra képesítse. E mellett e gyakran hosszadalmas alakszerű eljárás lefolytatása csak azért, hogy a bíró fiatalkorú érdekében már ily eljárás nélkül is előre látott, enyhe nevelőintézkedést tegyen, semmi igazolt érdek védelmére nem szükséges. Ellenkezőleg, a fiatalkorú védelmének és megmentésének érdeke egyenesen azt követeli, hogy lehetőleg gyorsan alkalmazzák azt az intézkedést, amely megmentésére szükséges. A perjogi formák szoros megtartása csakis ott lehet indokolva, ahol a, fiatalkorú ellen szorosan vett büntető jellegű intézkedés alkalmazása kívánatos, mert ilyen esetben az intézkedés jellege kívánja, hogy az eljárás ban a fiatalkorú ugyanazokat a garanciákat élvezze, mint bárki más, akivel szemben hasonló intézkedést kell alkalmazni E szempontokra tekintettel a tervezet a fiatalkorúak bíróságának eljárását a perjogi formák alól lehetőleg felszabadítva, akként szabályozza, hogy a bírónak módot nyújt arra, hogy a fiatalkorú érdekében az enyhébb jellegű intézkedéseket egészen alaktalan, a vizsgálathoz és a gyámhatósági eljáráshoz hasonló eljárás alapján alkalmazhassa, mely eljárás csak az intézkedés szempontjából lényeges tények kiderítésére szorítkozik. Több mint egy évszázad íal a francia forradalom után az egyéni szabadságnak a Bp.-ban lefektetett biztosítékai már annyira átmentek a bírói nemzedék vérébe, hogy a bírónak adminisztratív vagy politikai n}^omás alatt álló önkényétől éppen a fiatalkorúak ügyeiben már csak az ellenük alkalmazható intézkedések természete miatt is alig lehet okunk tartani. Ebben az eljárásban az előzetes eljárás és a határozathozatal szálainak a fiatalkorúak bírájának kezében kell épúgy összeratniok, mint az a nyomozó per folyamán történt, ( mert csak így nyerhet teljes képet a bíró a fiatalkorúról és személyi viszonyairól. Az eljárás megindításától a vóghatározatig gyűjtött benyomásainak komplexumából lehet csak helyesen következtetnie, mily intézkedés felel meg legjobban a fiatalkorú jellemének, értelmi és erkölcsi fejlődésének. Ebből az elvből következik, hogy az előkészítő eljárás nem az ügyészség vagy a nyomozó hatóságnak, hanem a tiatalkorúak bírájának feladata (14. § ) ; az előkészítő eljárásnak legfontosabb momentuma a íiatalkorú életviszonyaira, egyéniségére, értelmi és erkölcsi fejlődésére vonatkozó adatok beszerzése (15—17. §.). Kizárja a javaslat a bűnvádi perrendtartásban szabályozott előzetes letartóztatást és vizsgálati fogságot (20. § ) s ehelyett más megfelelő elhelyezést ír elő, a kivételes esetekben azonban az azzal analog természe f ű őrizetben tartást is megengedi. Az ügyek egyesítése és elkülönítése kérdésében a javaslat súlyt fektet arra, hogy felnőttek ügyeivel együtt a fiatalkorú ügyét csak nagyon kivételes esetekben tárgyalják (9. §.), ellenben a fiatalkorú összes bűnügyeit, mint egyéniségének mindmegannyi szimptornáját, egyesítve tárgyalják és intézzék el (10., 23., 24. §.). Nagy fontosságú rendelkezése a javaslatnak, hogy az alakszerű tárgyalást, amely külsőségeivel, izgalmaival és a terheltnek bizonyos fokig nyilvános szereplésével a fiatalkorú lelki fejlődését esetleg hátrányosan befolyásolja, s amelyre főleg csak a tényállás apróbb részleteinek megállapítása végett van szükség, a lehetőségig mellőzni kívánja (22—24. §.). Ha a bíró az előkészítő eljárásból tiszta képet nyert a fiatalkorúról s arról, hogy érdé-
