Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.

Irományszámok - 1910-587

5S7. szám. 131 kében milyen intézkedés szükséges, a javaslat lehetővé teszi, hogy a bűnösség kimondásától a bíró tekintsen el s az eljárást alakszerű tárgyalás nélkül fejezze be. Csak a bűnösség kimondásával kapcsolatos dorgálás, fogház-, államfogház-, elzárás- vagy pénzbüntetést lehet kizárólag tárgyaláson megállapítani (32. §.). A tárgyalás a lehetőségig szintén egyszerű formák közt lehetőleg a nyilvánosság kizárásával folyik le s a felnőttek ügyeiben tartott tárgyalástól főképen abban különbözik, hogy meg kell állapítani azokat a körülményeket, amelyekből a fiatalkorú egyéniségére, értelmi és erkölcsi fejlettségének fokára és életviszonyaira következtetni s így azt is eldönteni lehet, hogy a terhelt jövőbeli magaviselete s erkölcsi fejlődése érdekében mily intézkedés mutatkozik a legalkalmasabbnak (29—31 §-ok). A tervezet ahhoz, hogy a fiatalkorúak bíráinak bizonyos intézkedések alkalmazására a vizsgálatnak megfelelő alakszerűtlen előzetes eljárás alapján is jogot ad, míg ellenben fogház-, államfogház-, elzárás- és pénzbüntetés és dorgálás alkalmazásához tárgyalás tartását kívánja meg, a fiatalkorú bűntettesek ellen alkalmazható intézkedések belső természetéből merítette az alapot. Azoknál az intézkedéseknél ugyanis, amelyeket a Bn. 16. §-a a büntetőjogilag felelősségre nem vonható fiatalkorúakkal szemben megenged, úgyszintén a fogház-, államfogház , elzárásbünteté^t és a dorgálást kivéve, azoknál az intézkedéseknél, amelyeknek a Bn. 17. §-a és 33. §-a értelmében a büntetőjogilag felelősségre vonható fiatalkorúakkal szemben helye van, praedominál a nevelés célja s azért ezeket e jellegüknél fogva helyesen lehet a fogház-, államfogház- és el/árásbüntetéssel és a dorgálással szembeállítani, amelyek habár szintén a nevelés célját szolgálják, de már elnevezésük s intenzivebb belső erejök szerint is a büntetésnek erősebb eszközeként kívánnak a fiatalkorú lelkületére és akaratára hatni. Az a megkülönböztetés is, amelyet a Bn 16. és 17. §-a az értelmi és erkölcsi fejlettség alapján a büntetőjogi felelősségre nem vonható fiatalkorúak között tesz, tulaj donképen csak abban találhatja helyes indokát, hogy a Bn. az intézkedések céljára és belső természetére tekintettel, el kívánta határolni a fejlettségnek ama magasabb fokán álló- fiatalkorúak körét, akikkel szemben büntető jellegű intézkedés alkalmazása is indokolt lehet s a próba ÍM bocsátás és javítónevelés inkább nevelő célú intézkedéseit csakis azért kapcsolta ehhez, mert ez intézkedéseket is, mint büntetéstpótló intézkedéseket, alkalmazható knak kívánta kijelenteni. A fiatalkorűaknak az értelmi és erkölcsi fejlettség alapján célzott osztályozása ennélfogva a Bn. szerint nem jelentette a próbárabocsátás és javítónevelés intézkedéseinek büntetőjellegű intézkedésekké minősítését, amint ezt a Bn. 17. § ának utolsó bekezdése világosan kifejezésre is juttatja. Az érintett osztályozás csupán a biró munkáját könnyíti meg oly direktíva felállításával, amely őt az intézkedés megválasztásában támogatja, anélkül, h,)

gy az értelmi és erkölcsi fejlettség kérdését a beszámítási képesség kérdé<'l egyenlő jelentőségűvé tenné. Erre való tekintettel a Bn. érintett osztályozása nem áll útjában annak sem, hogy a Bn. 17. §-a alá eső fiatalkorúak'ra nézve még további nevelőj^llegä intézkedésele is állapíttassanak meg. amelyekre különösen a pénzbüntetéssel büntetendő s más csekélyebb súlyú A-étségek és kihágások eseteiben a MX a, korlat által élénken érzett szükség van. Az érintett keretben a tervez t. a fiatalkorúak bírájának eljárására a 17-