Főrendiházi irományok, 1910. XIII. kötet • 585-614. sz.

Irományszámok - 1910-587

9G 587. szám. ráció okaival foglalkozott (Comittee on physical deterioration) azt a javaslatot tette, hog}^ fiatalkorúak ügyeiben csak különös képzettségű, e célra kiválasztott bíró járhasson el. Ennek a követelésnek a törvény alig felel meg. Hiányzik továbbá az eljárás szabályaiból a gyermekbíróság intézményére oly fontos rendelkezés, hogy a bíróság az ügy előkészítő szakában a pártfogó tisztviselővel karöltve járjon el az esetnek előzményeire, a személyes körülményekre ós a környezetre vonatkozó adatok felderítésében. Kétségtelen, hogy a gyermekbíróság intézményére vonatkozó újabb (francia és belga) törvények jobban megközelítik az amerikai példát, mint a tételes angol jog. 3. Franciaország. Ép úgy mint Nagy-Britanniában és a Németbirodalomban a francia gyermekbírósági mozgalmat is társadalmi erők mozgatták, mielőtt a törvényes szabályozásra a kezdeményező lépés megtörtént volna. Az 1810. évi Code Pénal (C. P.), amelyet az 1906. évi április I 4-én kelt törvény módosított, csak egy korhatárt ismer: a vádlottnak büntethetősége, aki 18. életévét még be nem töltötte, a bűnösségnek belátási képességétől (discernement) függ (C. P. 66. §). Ha a belátási képesség hiányzik, a fiatalkorút a bíróság felmenti, de az ítéletben megállapíthatja, hogy szülőinek adassék vissza, javítóintézetben helyeztessék el vagy, amennyiben 16. életévét még be nem töltötte, gondozását az Assistance Publique-re, valamely jótékony intézetre vagy megfelelő magánszemélyre bízhatja. Ha a belátási képesség megállapítható, redukált (0. P. 67—70. §.) büntetésnek van helye, de a hat hónapot meghaladó fogházbüntetés colonie pénitentiaire-ben s ha a fogház két évnél hosszabb tartamú : colonie correctionnelle-ben hajtandó végre. Noha a büntethetőségnek a törvényben alsó korhatára nem is volt, a gyakorlatban nem fordult elő, hogy 7 évnél fiatalabb gyermek ellen vádat emeltek volna. De a belátási képességre nézve is az a gyakorlat fejlődött ki, hogy kétség esetében felmentésnek van helye. Ezt a gyakorlatot használta fel a I »íróság, ha a fiatalkorúra vonatkozólag büntetés helyett kizárólag az említett nevelő intézkedések alkalmazását tartotta célszerűnek. Sőt a próbára bocsátás intézményét is sikerült még a törvény megfelelő rendelkezése előtt gyakorlati úton megvalósítani. Oly esetekben, amelyekben a bíróság a fiatalkorút az 1898. évi ápril 19-iki törvény 5 cikke értelmében a Patronage de l'Ent.ince et de l'Adolescence re bizta, utóbbi a fiatalkorút ideiglenesen szüleinek adta ugyan vissza s azzal a kikötéssel, hogy a fiatalkorúnak rossz magaviselete esetében a fiatalkorúval máskép fog intézkedni, felügyelet alatt tartotta. A felügyeletet részben önkéntes, részben a rendőrség tagjai közül kirendelt pártfogók látták el. Ujabban a próbára bocsátásnak egy másik módját is alkalmazták. Ha a bíróság a fiatalkorút, akit belátási képesség hiányában felmentettek, a C P. 66. §-a alapján javítóintézetbe utalta (envoi en correction) a Patronage de l'Enfance nak az ügyész hozzájárulásával előterjesztett kérelmére a börtönügyi igazgatás nyomban ideiglenes szabadságra bocsátotta és a fiatalkorú pártfogó felügyelete alatt családjánál maradt. Ha nem tanúsított megfelelő magaviseletet ; az ideiglenes szabadságot visszavonták és a börtönügyi igazgatás a fiatalkorút a javítóintézetbe utalta. Bár a fiatalkorúakra vonatkozó anyagi büntetőjog reformjára történtek is törvényes lépések, a Code d'instruction criminelle változatlan maradt, noha épen a francia B. P. a fiatalkorúakra vonatkozó külön szabályokat