Főrendiházi irományok, 1910. X. kötet • 400-462. sz.
Irományszámok - 1910-418
418. szám. 123 elismerni hajlandó nem volt, a miről már hivatali elődöm a bankcsoporttal folytatott tárgyalások alkalmából is meggyőződött, egyáltalán rem lehetett remény arra, hogy a tárgyaló felek között megegyezés jöhessen létre. Hivatali elődöm tehát ily körülmények között teljesen czéltalannak tekintette, az engedélyezési tárgyalás megtartását mert a tőke iránti megegyezés lehetősége ki volt zárva. E helyett hivatali elődöm — miután meggyőződött arról, hogy a szóban forgó összekötő vasútnak más irányban és más módozatok szerint leendő megépitése is a bankcsoporttal kötött jegyzőkönyvi megállapodásokban ütközött volna, abban az irányban inditott tárgyalásokat, hogy a bankcsoport az általa készitett terveket megfelelő kárpótlás mellett átengedje s ennek megtörténtével az ogulin-knini vasút a szárnyvonalak elhagyásával államköltségen legyen megépíthető. Erre az elhatározásra hivatali elődömet kétségtelenül annak a ténynek felismerése késztette, hogy az adott esetben a vasútnak államköltségen való megépitése az egyedül helyes megoldás. Mert el is tekintve attól, hogy ez a vasút kevésbé a helyi érdekek mint inkább a Dalmácziával és a dalmát kikötőkkel való forgalom kielégítésére van hivatva, az állami építkezés sokkal tisztább képet teremt a teherviselés szempontjából is ós nem áll elő az a visszás helyzet, hogy egy magán vasút építési költségeit részint törzsrészvényekben, részint az elsőbbségi részvények osztalékának garancziája alakjában úgyszólván egészen az állam viseli, sőt ezenfelül még a helyi forgalomból várható jövedelmek 50°/o-ka is az engedélyes bankcsoportnak jut. De ezenfelül forgalom politikai szempotok és a díjszabási -jog korlátlan gyakorolnatásának fontos érdeke sőt üzemgazdasági, közgazdasági ós honvédelmi tekintetek is az állami vasút építését indokolják. Ezek a most említett szempontok és érdekek késztettek engemet is arra, hogy hivatali elődöm most jelzett állásfoglalását magamévá tegyem és a hivatali elődöm által elfoglalt alapon megindított tárgyalásokat tovább folytassam. E tárgyalások során a bankcsoport mindjárt kezdetben előbbi túlzott igényeinek mérséklésével azt az ajánlatott tett rí, hogy az ogulin-határszéli vonalat (az otocaci és bihaci szárnyvonalak nélkül is, de helyi érdekű vasúti alapon hajlandó arra az esetre megépíteni és financzirozni, ha a tényleges építési ós üzletberendezési tőke li6.600 000 koronában állapittatik meg és részére a tőke 35° o-k& készpénzben továbbá a helyi forgalom brutto bevételének fele és végül az átmeneti forgalom megváltása fejébben pályahasználati díjképen, a vasút megnyitásától számított 60 évre, sőt részben 60 éven túl is egész 90 évig, évi 3,423.150 korona járadék biztosíttatik. A bankcsoport ezen ajánlata, daczára. annak, hogy a fent ismertetett költségelőirányzatnál, (mely szerint az ogulin—knini fővonal kiépítéséért 175,000.000 korona összeg fizetését kívánta) 58,400 000 koronával kedvezőbb volt, az alábbiak szerint pénzügyileg még mindig kedvezőtlen eredményre vezetett volna. Ezen ajánlat elfogadása esetében ugyanis a fent ismertetett jegyzőkönyvi megállapodások értelmében fizetendő lenne az állam által a 116,600.000 korona építési tőkének törzsrészvényekben fedezendő 35° oka számszerint 40,810.000 korona, továbbá az építési tőke 65%-át kitevő 75,790.000 korona értékű elsőbbségi részvénytőke, illetve ennek 80°/o-os kibocsátási árfolyamon számított 94.737.500 korona névértéke után 60 éven át 3.423.150 korona évjáradék, melynek tőkeértéke 81,258.447 koronára rug, úgy hogy helyi érdekű vasút építés esetén az állam terhe kereken 122,000 000 korona lenne. 16*
