Főrendiházi irományok, 1910. IX. kötet • 375-399. sz.

Irományszámok - 1910-381

381. szám 557 javaslatban megkivánt egyéb feltételek megvannak — igénye van családi pótlékra. Ezek az esetek a következők: 1. ha a gyermek apja meghalt vagy holttá nyilvánittatott, 2. ha a gyermek apja teljesen keresetképtelen és semmiféle állandó ellátása vagy jövedelme nincsen és 3. ha a nőalkalmazott a gyermek apjától különválva él ós igazolja, hogy a gyermek az ő gondviselése alatt áll és hogy eltartásáról ő gondoskodik. Az 1. pont alatt emiitett esetben a nőalkalmazottnak igénye van családi pótlékra tekintet nélkül arra, hogy a gyermek apja a 2. §. alá eső alkalmazott volt-e vagy sem; a családi pótlék mértékének megállapítására nézve pedig mindig a nőalkalmazottnak az alkalmazása irányadó. A 2. pont alatt említett eset majdnem kizárólag csak akkor állhat elő, ha a gyermek apja nem a 2. §. alá eső alkalmazott, mert ha a gyermek apja ilyen alkalmazott, vagy ilyen alkalmazott volt, — egyes kivételes esetektől eltekintve — állandó ellátást is élvez Előfordulhat azonban az az eset, hogy a gyermek apja — daczára annak, hogy a 2. §. alá eső alkalmazott volt — nem élvez semmifele állandó ellátást ós hogy eg\éb állandó jövedelme sincsen; ha ilyen esetben a gyermek apja még keresetképtelen is, a nőalkalmazottnak szintén van igénye családi pótlókra. A családi pótlék mértékének megállapítására nézve itt is a nőalkalmazottnak az alkalmazása irányadó, még akkor is, ha a g}-ermek apja is a 2. §. alá eső alkal mázott volt. A 3. pont azokra az esetekre vonatkozik, a mikor a gyermeknek a nőalkalmazottól különválva élő apja nem a 2. §. alá eső alkalmazott, a mely esetekben a családi pótlék mértékének megállapítására nézve a nőalkalmazottnak alkalmazása irányadó; mig a jelen szakasznak utolsó bekezdése tartalmazza az olyan esetekre vonatkozó határozmányokat, a mikor a gyermeknek a nőalkalmazottól különválva élő apja is a 2. §. alá eső alkalmazott. Megjegyzem, hogy a 3. pontban emiitett különváha élés alatt nemcsak azokat az eseteket kell érteni, a mikor a házastársak nem élnek együtt, hanem azokat is, a mikor házasságuk jogérvónyesen felbontatott. A második bekezdés kimondja egyrészt, hogy a nőalkalmazottat megillető családi pótlékhoz való igényt a nőalkalmazottak ujabb fórjhezmenetele nem szünteti meg, másrészt hogy háromnál több gyermek után a nőalkalmazott akkor sem tarthat igényt családi pótlékra, ha a gyermekek a nőalkalmazottnak különböző házasságából származnak. Ezekből a határozraáiryokból következik tehát, hogy olyan nőalkalmazott, a ki az első bekezdés 1. vagy 3 pontja alapján egy, két vagy három gyermek után családi pótlékot élvez, s a ki a 2. §. alá eső alkalmazotthoz ment újból férjhez, ezl a családi pótlékot akkor is megtartja, ha az ujabbi házasságból származott gyermekek után a gyermekek apjának is van igénye családi pótlékra; viszont, hogy háromnál több gyermek után a nőalkalmazottnak akkor sincs igénye családi pótlókra, ha — a korábbi házasságból származott gyermekek után élvezett családi pótlékon felül — a nőalkalmazott a jelen szakasz első bekezdése alapján az ujabbi házasságból származott gyermekek után is igényt szerez családi pótlókra. A harmadik bekezdés kimondja, hogy az első bekezdés 3. pontja alatt emiitett esetben, vagyis ha a nőalkalmazott a gyermek apjától különválva él, a nőalkalmazott nem tarthat igényt családi pótlókra abban az esetben, ha a gyermek apja is a 2. §. alá eső alkalmazott. Ebből következik, hogy ilyen esetben a családi pótlék az apát illeti meg és hogy a családi pótlék mértékének megállapítására nézve ilyen esetben az apa alkalmazása irányadó.