Főrendiházi irományok, 1910. IX. kötet • 375-399. sz.

Irományszámok - 1910-375

52 375. Szám. emlékeztetni kell őt továbbá arra, hogy ha a fentjelzett figyelmeztetést nem követné, a büntető törvényekbe ütköző cselekményben válnék bűnössé. Ezután a tanút személyes viszonyairól, továbbá a terhelthez vagy a bűnvádi ügyben egyébként érdekeltekhez fennálló viszonyáról, valamint a körülményekhez képest arról is ki kell kérdezni, hogy a bűnvádi eljárás tárgyául szolgáló bűncselekmény következtében szenvedett-e avagy szenvedhet-e kárt vagy más hátrányt. Ha az eset különös körülményeinél fogva okvetetlenül szükségesnek mutatkozik, a tanutói azt is meg lehet kérdezni, volt-e már ellene bűnvádi eljárás folyamatban és ha igen, miképen végződött az. 196. §. Az ügy érdemére vonatkozó kihallgatás alkalmával mindenekelőtt oda kell hatni, hogy a tanú a vallomás tárgyául szolgáló tényeket összefüggésben beszélje el, azután pedig elbeszélését egészitse ki s a homályos körülményeket és ellentmondásokat derítse fel. Különösen fehivandó a tanú annak megjelölésére, hogy tudomását honnan meríti. Az oly kérdések, amelyek a tanú előtt még csak az ő feleletével megállapítandó körülményeket tárnának fel, lehetőleg kerülendők és ha ilyen kérdések szükségesek, azok a jegyzőkönyvben feltüntetendők. A tanúnak meg van engedve, hogy emlékező tehetségének támogatása végett jegyzeteket vagy más iratokat használhasson. A kihallgatást akként kell vezetni, hogy a tanú mindarról, amire nézve vallomása szükséges, egyszerre nyilatkozhassék. A 194. § 5. bekezdésének esetében a vizsgálóbiró megtagadhatja a vádlótól, a terhelttől vagy a védőtől azt, hogy a tanukhoz oly kérdéseket intézzenek, amelyek a törvénybe ütköznek vagy amelyekről kétségtelen, hogy mind a vád, mind a védelem szempontjából egészen jelentéktelen körülményre vonatkoznak. 197. §. Ha annak szüksége merül fel, hogy a tanú egyes személyeket vagy tárgyakat felismerjen, azok neki alkalmas módon megmutatandók; előzetesen azonban a tanú pontos leirásukra és megkülömböztető jeleik előadására felhivandó. 198. §. Ha több tanú vallomása egymástól lényeges körülményekre nézve eltér s az ellentmondás másként nem hozható tisztába, vagy attól lehet tartani, hogy a szembesítés a főtárgyaláson nem lesz lehetséges, a tanuk egymással szembesíthetők. Tisztek egymással vagy harmadik személyekkel csak abban az esetben szembesíthetők, ha a szembesítés az igazság kiderítése végett elkerülhetetlenül szükséges. Kettőnél több egyént egyszerre rendszerint ne szembesítsenek egymással. A szembesítettek minden egyes körülményre, amelyre nézve vallomásuk eltér, külön kihal Igatandók. A mindkét részről adott feleleteket jegyzőkönyvbe kell foglalni. 199. §. A tanuk a nyomozó eljárás során rendszerint nem esketendők meg. A vizsgálóbiró vagy a megkeresett biró csakis akkor eskethet meg tanút, ha ennek betegsége, hosszabb távolléte, vagy határozott tartózkodóhely hiánya, vagy pedig más ok miatt attól kell tartani, hogy a főtárgyaláson nem fog megjelenhetni, továbbá, ha megjelenése a nagy távolság miatt előreláthatólag aránytalanul nagy