Főrendiházi irományok, 1910. IX. kötet • 375-399. sz.

Irományszámok - 1910-375

375. szám, 53 költséggel vagy nehézséggel járna, vagy ha a vizsgálóbiró a tanú megesketését fontos okból szükségesnek tartja, főleg ha azt véli, hogy csak ilyen módon deríthető ki a teljes valóság. Ugyanez, ha a tanuk száma nagy s mindannyinak megidézése a főtárgyalás™ a katonai szolgálatban zavart okozna, áll azokra a tanukra nézve is, akiknek kevésbbé lényeges körülményekről kellene vallomást tenniök, vagy akiknek megidézése a főtárgyalásra a terhelt beismerése folytán szükségtelennek mutatkozik. A megesketés oka a jegyzőkönyvben feltüntetendő. 200. §. Tanú gyanánt, az eskü semmisségének terhe alatt, meg nem eskethető: 1. akire rábizonyult, vagy aki gyanúban áll, hogy a bűncselekményt, amety miatt kihallgatják, maga követte el vagy abban mint bűntárs, bűnrészes, bünrészesülő vagy bünsegélyző részt vett; 2. aki hamis tanuzás vagy hamis eskü miatt már el volt Ítélve; 3. aki kihallgatásának idejében életkorának tizennegyedik évét még be nein töltötte; 4. aki testi vagy elmebeli fogyatkozás miatt a valót meg nem tudhatta, vagy közölni nem tudja; vagy akinek értelme fejletlenségénél vagy gyöngeségéiirl fogva az eskü lényegéről és fontosságáról nincs kellő fogalma; 5. aki azzal a terhelttel, aki ellen vallott, oly ellenségeskedésben áll, amely tekintettel a személyekre és körülményekre alkalmas arra, hogy a tanú teljes szavahihetőségét kizárja, végül 6. aki kihallgatása alkalmával oly lényeges körülményeket állított, amelyeknek valótlansága bebizonyult és amelyekre nézve puszta tévedést kimutatni nem tud. Ha a 199. § 2. és 3. bekezdésének eseteiben valamely tanú megesketése a most emiitett okok valamelyike miatt maradt el, ez a kihallgatási jegyzőkönyvben feltüntetendő. — 201. §. A tanút kihallgatása után esketik meg. Az eskü kivétele előtt a tanutói meg kell kérdezni, hogy akar-e vallomásához valamit hozzátenni vagy azon változtatni. Ezután a biró a megesketendő tanút ennek műveltségi fokához és felfogási képességéhez mért módon figyelmezteti az eskü szentségére a vallásnak, és fontosságára a jogrendnek szempontjából, úgyszintén a hamis eskü következményeire és kijelenti előtte, hogy az esküt fenntartás és kétértelműség nélkül kell letennie. A tanú esküje, tekintet nélkül az esküttevő hitvallására, a következő: „Esküszöm a mindenható és mindentudó Istenre, hogy legjobb tudomásom cs lelkiismeretem szerint a tiszta és teljes igazat és csakis az igazat vallottam és abból semmit el nem hallgattam. Isten engem ugy segéljen!" Oly egyéneknek, akik azt állítják, hogy az eskütevés vallási meggyőződésükkel ellenkezik, szabadságukban áll eskü helyett becsületükre és lelkiismeretükre ünnepélyesen fogadni, hogy az igazat vallották. 202. §. A némák és siketnémák, ha irni és olvasni tudnak, az esküt ugy teszik le, hogy az írásbeli eskümintát, miután azt elolvasták, aláírják, a siketek pedig, ha