Főrendiházi irományok, 1910. IX. kötet • 375-399. sz.
Irományszámok - 1910-381
552 381. szám. mazottak, a kiket a megélhetési nehézségek súlya a családfentartás kötelezettsége miatt a legjobban s a legérezhetőbban terhel s a kik a gyermeknevelés s az ehhez fűződő nemzetgazdasági érdekek előmozditása révén az állam részéről egyébként is különösebb támogatásra tarthatnak számot. A kérdésnek ilyen megoldása nemcsak igazságos ós móltányos, de szocziális szempontból is nagy horderővel bir, mert kétségtelen, hogy ugyanabból a jövedelemből, a melyből a nőtlen, vagy a csak nős, de gyermekkel nem biró alkalmazott még tisztességesen megélhet, az egy vagy több gyermekkel biró családos ember már sokkal nehezebben tud kijönni. Kétségtelen továbbá, hogy a kisebb fizetésű alkalmazottat a drágaság is jobban sújtja, s hogy a gyermekek eltartása is súlyosabban nehezedik reája. Éppen erre való tekintettel a családi pótlék mértékének megállapításánál a fizetéshez alkalmazkodó százalékos kulcsot mellőztem, s a családi pótlók mértókét a törvényjavaslatban a fizetésre való tekintet nélkül az összes tisztviselőkre nézve ugyanazzal az összeggel, még pedig egy gyermek után évi 200 koronával, két gyermek után évi 400 koronával és három vagy ennél több gyermek után évi 600 koronával, s hasonlóképen az összes egyéb alkalmazottakra nézve is ugyanazzal az összeggel, még pedig egy gyermek után évi 100 koronával, két gyermek után évi 200 koronával és három vagy ennél több gyermek után évi 300 koronával állapitottam meg. A fizetéshez alkalmazkodó százalékos kulcsnak azonkivül, hogy az éppen a kisebb fizetésű alkalmazottak- részére csak kisebb összegű segitést jelentene, még az a nagy hátránya is lenne, hogy az adminisztráczióra óriási munkatöbbletet háritana, amennyiben ez esetben a fizetésnek minden emelkedése esetén a családi pótlékot ujból ós ujból kellene folyósitani, amely munkatöbbletet — tekintettel az alkalmazottaknak s ebből folyólag a családi pótlékra igényjogosultaknak is rendkivül nagy számára — csak a személyzetnek ujabb szaporításával lehetne sikeresen lebonyolítani. A családi pótlók mértékére nézve még megjegyzem, hogy a háromnál több gyermekkel biró alkalmazott részére azért nem tartottam indokoltnak a tervezettnél magasabb összegű családi pótlék megállapítását, mert ezzel túlmennénk a törvényjavaslatnak tulajdonképeni czélján, amely egyedül abból áll, hogy a gyermekkel biró alkalmazottak anyagi helyzetén segitsünk, s a mit nézetem szerint elérünk akkor, a mikor egy három, vagy ennél több gyermekkel biró tisztviselő részére évi 600 K és egy három vagy ennél több gyermekkel biró egyéb alkalmazott részére évi 300 K segítséget adunk. Ez a segités az évi 1.400 K fizetést élvező tisztviselőknél fizetésüknek 43°/o-át, az évi 2 000 K fizetést élvezőknél 30%-át s az évi 2.600 K fizetést élvezőknél 23°/o-át, az évi 600 K fizetést élvező szolgáknál pedig fizetésüknek 50°/o-át s az évi 1.000 K fizetést élvező szolgáknál és altiszteknél fizetésüknek 30°/o-át teszi. Ezek a számok még azt is bizonyítják, hogy minden más megoldás melett ki volna zárva az, hogy azok a kisebb fizetésű alkalmazottak, a kik a segítségre leginkább rá vannak szorulva, ilyen mértékű támogatásban részesülhetnek. A családi pótlók mértékének fix összegekkel való megállapítása esetén ez a pótlók a magasabb fizetésű tisztviselőknél természetesen a fizetésnek kisebb százalékát teszi, de ezt legkevésbbó sem lehet méltánytalanságnak va gy igazságtalanságnak tekinteni, mert a magasabb fizetésű tisztviselőknek megélhetési viszonyai semmiesetre sem olyan kedvezőtlenek, mint a kisebb fizetésűeké, s mert a magasabb fizetésű tisztviselőknél is feltétlenül némi segítséget jelent az évi 200, 400 vagy 600 K családi pótlók.
