Főrendiházi irományok, 1910. IX. kötet • 375-399. sz.
Irományszámok - 1910-380
380. szám. 535 zat, ez a tudományos szellem meglehet oly intézeten is, a hol esetleg egyes karok hiányzanak. Tapasztalatilag tudjuk, hogy az egyetemek egyes karai bizony meglehetősen elszigetelten élnek egymástól; ugy a tanárokra, mint az ifjúságra áll ez. Igaz, hogy az összes karoknak egymás mellett való fennállása megadja a hallgatóságnak a lehetőséget arra, hogy a másik karon tanitott tárgyakkal is megismerkedjék, de ha valóban szüksége van a hallgatóságnak olv előadásokra, a milyenek a saját karukon nem tartatnak, erről megbízások utján is történhetik gondoskodás. Helytelen, elhibázott dolog lenne azonban, ha az egyetemek typusának megválasztásában egyszerűen a külföld példája után indulva, az egyik vagy másik typus mellett döntenénk. Mindig veszélyes dolog, ha valamely nemzet más nemzet intézményeit egyszerűen átülteti, vakon követi a példát és nem mer saját szükségleteinek megfelelő intézményeket teremteni. Ilyenformán az idegen talajból eredő intézmény rendszerint vagy nem ver gyökeret a hazai talajban, vagy csak külsőleg, névre-aiakra ugyanaz, de tartalma, életműködése más. Sőt az a veszély is fenyeget, hogy gyakran beérjük azzal, hogy valamely intézményt névleg, külső szervezetében megalkotunk, s azt hiszszük, hogy ezzel megoldottuk a feladatot, s önönmagunkat ámitva nem is veszszük észre, hogy az a feladat, a mely idehaza valóban megoldandó volna, ezen meg nem felelő idegen intézmény révén nem nyert megoldást. Megjegyzendő különben, hogy ujabban a külföldön is lényegesen megváltoztak az egyetemek typusáról táplált nézetek. Nem utalok az EgyesültÁllamokra, a hol az egyetemek igen sok oly feladatot teljesítenek, a melyek régebben az egyetemi oktatás körén kivül estek. De Angliában is egyes egyetemeken uj fakultásokat állitottak fel ós meglevő intézményeknek egyetemi szervezetekbe való összefoglalása utján uj egyetemi typusokat létesítettek. Franciaországban is a kisebb egyetemek az élet szükségleteihez igyekeznek alkalmazkodni azzal, hogy a meglevő fakultásokhoz csatolnak részben tudományos, részben gyakorlati rendeltetéssel biró intézeteket, s ezek utján az egyetemek hatáskörébe vonnak olyan pályákat, a melyeken azelőtt az egyetemi képzés ismeretlen fogalom volt. De Németországban is észleljük, hogy egyrészt a kereskedelmi, mezőgazdasági és társadalmi tudományok az egyetemeken vagy azoktól külön álló főiskolákon is széleskörű művelésben részesülnek, másrészt a jogi és közigazgatási képzés terén a tudományos egyetemes oktatás mellett a szakképzésnek jut nagyobb tér; ezenkivül az egyetemi oktatástól független, tisztán a tudományos kutatást szolgáló intézeteket is szaporítják. Általában pedig Németországban is egyre erősbödnek azok az áramlatok, a melyek az egyetem régi typusával szemben követelik, hogy az egyetemek jobban alkalmazkodjanak az újkori élet szükségleteihez. Ha felállitjuk az ellentétet, melyet már előbb érintettem, a szakiskolai képzés ós egyetemi képzés között, feltétlenül az utóbbi mellett foglalok állást. De e kérdésnél is szükséges különbséget tennünk, s óvakodnunk kell attól, hogy doktrinaer álláspontra helyezkedjünk. Tisztában kell lennünk azzal, hogy egyetemeinket túlnyomó többségben olyanok keresik fel, a kik nem akarnak tudósokká lenni, sőt talán tudományos képzettségre sem aspirálnak, hanem szakképzést akarnak szerezni különböző gyakorlati életpályák számára. Ha tehát az egyetemet mint tisztán a tudományokat művelő intézményt fogjuk föl, könnyen bekövetkezik, hogy a hallgatóság túlnyomó része nem sajátit el tudományos képzettséget, mert erre nem is törekszik, de viszont
