Főrendiházi irományok, 1910. VIII. kötet • 288-374. sz.
Irományszámok - 1910-373
373. szám. 345 h) Kiegészitő kerületi parancsnokságok. A kiegészitő kerületi parancsnokságokat is fejleszteni kell. Ezeknek jövőre még szaporodó feladatai már ezidőszerint is annyira terjedelmesek, hogy azokat a jelenleg rendszeresített személyzet többé nem végezheti el. Ezért ezt a személyzetet kiegészitő kerületi parancsnokságonként 3 altiszttel és 4 emberrel szaporítani kell. Ily módon jövőre a gyalog (vadász-) ezredektől e parancsnokságokhoz nem kell küldöncöket vezényelni. A kiegészitő kerületi parancsnokságok jövőben a gyalog- és vadászezredektől különválnak és saját személyzetükkel közvetlenül a katonai területi parancsnokságok rendelkezése alatt állanak. A kiegészitő kerületi parancsnokságok személyzetüket ugyanis ezideig kizárólag a gyí» log csapatoktól kapták, jóllehet a kiegészítési szolgálat az össze? fegyver- és csapatnemeket és szolgálati ágakat egyformán érintette. 5. Oktató személyzet. a) Hivatásos tisztek. A megrövidített tényleges szolgálati idő intenzivebb kiképzést követel. Ez a követelmény első sorban a hivatásos tisztek létszámának lényeges szaporítását tenné szükségessé. Ez azonban egyrészt túlnagy pénzügyi megterhelést okozna, másrészt pedig különösen az alacsony rendfokozatú tisztek szaporítása az előléptetési viszonyokat igen hátrányosan befolyásolná. Ezért ezt az intézkedést csak oly terjedelemben javasolhatjuk, amennyire az az új alakulások részére elkerülhetetlen. Ellenben feltétlenül szükséges valamennyi fegyvernemnél költségvetésileg annyi tiszti helyet biztosítani, hogy a csapattiszteknek az illető csapat létszámának rovására történő elvezénylése idővel megszűnjék. így azután a rendszeresített s többnyire megfelelő számú tiszt az alosztályoknál tényleg rendelkezésre is állhat. Végül továbbra is méltányolnunk kell azokat a jogosult kívánalmakat, melyek a tisztek, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátására vonatkoznak. b) Altisztikar (továbbszolgáló altisztek). Emiitettem már, hogy a tényleges szolgálati időt csak abban az esetben lehet egyáltalában két évre leszállítani, ha idővel mennyiség és minőség tekintetében megfelelő a ltisztikarunk lesz. Kizárólag a békekiképzés szempontjából kétségkívül az volna a legelőnyösebb, ha valamennyi altisztünk továbbszolgáló, tehát hivatásos altiszt lehetne. Ez azonban nem lehetséges. Elsősorban mozgósítás esetén a hadilétszámra emelt, továbbá az újonnan felállított csapatainknál stb. igen s °k, aránylag fiatal tartalékos altisztre van szükségünk. így tehát már béke idején a tartalék részére altiszteket kell kiképeznünk és ezeknek tényleges szolgálatuk alatt alkalmat kell adnunk a vezetésben és kiképzésben való gyakorlásra. Másrészt azonban békében az altiszti helyeket a mozgósítási követelményeknek megfelelő számban azért Se m tölthetjük be továbbszolgálókkal, mert a kiszolgált altiszteknek polgári alkalmaztatását (ellátását) jelenleg szabályozó törvényes előgondoskodások őket sem társadalmilag, sem pedig a megélhetés szempontjából egyáltalában nem elégíthetik ki. Nyilvánvaló önámitás volna ily körülm ények között az önként hosszabb ideig továbbszolgáló altisztek számának hirtelen szaporodására számítani. Mindazonáltal a tényleges szolgálati idő csökkentésével egyidejűleg a hivatásos altisztek számát ls Jelentékenyen szaporítanunk kell. A szaporítás minimuma az, hogy az összes őrmesteri és szakasaH vezetői rendfokozatokat hivatásos altisztekkel töltsük be. Arra ugyanis, hogy az altiszt ezekben a felelősségteljes áfásokban teljesen meg tudjon felelni, két évnél hosszabb ideig tartó kiképzésre és gyakorlatra van szüksége. Minthogy azonban számos irnok, mesterember stb. tizedesi rendfokozatban van, és ezeken a helyeken a továbbszolgálók megtartása szintén igen kívánatos, ezért ezeknek a tizedeseknek ugyancsak továbbszolgáló altiszteknek kell lenniök. Hasonló mértékben kell a továbbszolgáló altisztek számát azoknál a csapatoknál is megállapítani, m elyeknél a három évi tényleges szolgálati idő a jövőben is megmarad. Hogy mily jelentőséget tulajdonítunk az altiszti karnak a rövidebb tényleges szolgálati idő életbeléptetése esetén, ez az altiszteknek tervezett szaporításában is kifejezésre jut. Főrendi iromány. Vili. 1910—1915, 44
