Főrendiházi irományok, 1910. VIII. kötet • 288-374. sz.

Irományszámok - 1910-307

307. szám. 193 létszám alá nem száll, vagy míg az albírói intézmény meg nem szűnik, nem lehet kerülni kivételesen albírónak járásbíróságnál alkalmazását; a polgári perrendtartás életbeléptető javaslatában hozok oly rendelkezést javaslatba, amely szerint ezek a kezdő bírák a járásbíróságnál könnyebb ügyszakban ^érjenek alkalmazást. Minthogy a törvényszékeknél ezután nagyobb számban lesznek albírák alkalmazandó, az e részben ma fennálló korlátokat nem lehet egész terjedelmében feni ártani, miért is azokat a 3 §. második bekezdése szűkebbre szorította. 4. §. A mai szabályozás szerint az ítélőbíró áthelyezése akkor is a király elhatározásának van fenntartva, ha ő áthelyezésébe beleegyezik, azt maga kéri. Nmcs ok ilyen esetben az áthelyezésnek a királyi elhatározás körébe utalására, miért is a 4. §. úgy rendelkezik, hogy beleegyezésével a bírót a miniszter helyezi át. Az 1886: XXIX. t.c 78. §-ának második bekezdése értelmében a bírósági székhelyhez nem kötött telekkönyvi betótszerkesztő bírák, akiket ebbeli alkalmazásuk alatt az igazságügyminiszter szabadon rendel ki az egyik betétszerkesztő telekkönyvi hatóságtól a másikhoz, ha a betétszerkesztésnél többé igénybe nem vétetnek, a székhelyhez kötött bírák létszámába osztandók be. Ezt a beosztást, mint áthelyezést eddig a királyi elhatározás körébe tartozónak tekintették. Ez azonban annál kevésbé indokolt és a kérdéses beosztást annál inkább bízhatni a miniszterre, mert a beosztással a bírónak addigi áthelyezhetősége is megszűnik és ő a bírói állás összes biztosítékainak az élvezetébe jut. \z 5. §. szerint a birtokrendezési ügyekben eljáró birót nem, mint eddig, a törvényszék elnöke, hanem a kir. ítélőtábla elnöke rendeli ki. Ezt a módosít;) st a birtokrendezési eljárás fontossága indokolja; ez indokolja azt is, hogy albiró vagyis kezdő bíró ily eljáró bíróként ne rendeltessék ki. A 6. §. a Pp. 57. §-ában foglalt rendelkezést hozza be a mai eljárásba. A személyzetszapotításnak és az ezzel járó költségnek lehető elkerülése szükségessé teszi, hogy a bírák munkaterhén könnyítsünk; különösen szükséges ez a járásbíróságoknál, amelyeknek munkája az értékhatár felemelése következtében igen nagy mértékben megnövekszik. A bírák most több oly munkát végeznek, amelyet ügyes jegyző igen jól elvégezhet. Nevezetesen a perenkivüli eljárás, az örökösödési ügyeknek, telekkönyvi ügyeknek, végrehajtási ügyeknek, fizetési meghagyásoknak elintézése nem kivan feltétlenül bírói munkát. Az igazságügyi közvéleményben és a szaksajtóban úgyszólván általánossá vált már az a meggyőződés, hogy a bírák munkaterhén kell ós lehet is könnyíteni azzal, hogy a bírói ítélkezés körébe nem tartozó tennivalókat a bíró munkaköréből kivonva, jegyzőkre bizzuk A munka alapossága szempontjából ez a könnyítés aggodalomra nem ad okot, mert csak bírói vagy ügyvédi vizsgát tett olyan jegyzőket fog az igazságügyminiszter a kir. ítélőtábla elnökének javaslatára önálló működési körrel felruházni, akik erre kifogástalan szolgálatukon felül kiváló képzettségüknél ós fáradhatatlan szorgalmuknál fogva különösen alkalmasoknak mutatkoznak. Bizton várható, hogy az okként kitüntetett kiváló jegyzők a reájuk bizott munkát jól el fogják végezni. Különösen célszerűnek mutatkozik a jegyzőnek önálló működési köre a betótszerkesztő eljárásban, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a fiatalabb és mozgékonyabb munkaerővel a betétszerkesztés során úgy minőségileg mint mennyiségileg rendszerint kielégítőbb eredményt érhetünk el, mint. az idősebb Fő-r.endi iromány. V1Ï1. lítlü—lülő. lia