Főrendiházi irományok, 1910. VIII. kötet • 288-374. sz.

Irományszámok - 1910-303

303. szám. 109 valamint a számba jövő egyéb körülményekre — megengedhetőnek fog találtatni, ilynemű kőfalak, úgyszintén kőburkolatok, esetleg habarcs nélkül szárazon is lesznek rakhatók. Pályaáthidalások hidfói és szárnyai, valamint esetleges pillérei és boltozatai, — a mennyiben ilynemű műtárgyak az engedélyezett vasúton egyáltalában kivitelre kerülnének — kőből, téglából vagy portlandczement-betonból, tartószerkezetei pedig fából vagy vasból lesznek előállitandók ; megjegyeztetvén, hogy fatartószerkezetek mellett pillérek helyett falazott lábazatokra állitandó fajármok is alkalmazhatók. A támasztó- és bélésfalak azon részei, melyek feltétlenül kőből lesznek készitendők, az illető szabványokban vagy építési részlettervekben fognak megjelöltetni, esetleg pedig rendeletileg megállapittatni. Útátjárók, párhuzamos utak, útszabályozások és állomási hozzájáró utakban a szükséghez képest megfelelő számú cs nyilású áteresztők vagy hidak építendők, melyek — ha azok felett nincs feltöltés. \agy ha azokra nézve más helyen eltérő megállapítás nem történik — a fahidak, illetőleg alkatrészeik auyagnemére vonatkozólag alább álló általános kikötés betartása mellett egészen fából is készíthetők. Feltöltés által fedett közúti műtárgyakra nézve általában véve a hasonnemű és szerkezetű vasúti áteresztőkre vonatkozólag előirt feltételek mérvadók; 0*30 méternél nem nagyobb nyilassal biró fedett úláteresztők helyett — alárendelt jelentőségű községi vagy mezei utakon — tölgy vagy vörös fenyőfatömlők is alkalmazhatók. Megj^gyeztetik idevonatkozólag, hogy állami, törvényhatósági (országos) és egyáltalán fontosabb közutakon építendő műtárgyakra nézve az érvényben levő közúti szabványtervek mérvadók. Általános érvénynyel mindazon vasúti és közúti műtárgyakra nézve, melyeknél a fentebbiekben foglalt határozmányok értelmében fának az alkalmazása egyáltalában szóba jöhet, kiköttetik, hogy hidpadlózatokhoz, valamint hídfőkhöz, hidjármokhoz, jégtörőkhöz, alapczölöpökhöz és alap rácsokhoz, fal-és süveggerendákhoz csakis tölgy- vagy vorösfenyőfát, ékekhez pedig kizárólag csak tölgyfát szabad használni. Hidak és áteresztők, támasztó és bélésfalak, valamint általában alapozást igénylő más épilmények és munkák is minden körülmények közt teljesen hordképesui, kellően szilárdan és akképeu alapozandók, hogy az alapnak különösen egyenetlen ülepedése, csúszása,— illetőleg elmozdulása, alámosása, felázása vagy felfagyása be ne állhasson. Mindezen követelmények szemmel tartásával az alapozások módja és mélysége minden egyes esetben — a terep- és talajviszonyoknak és a még egyébként figyelembe jövő körülményeknek, valamint egyes műtárgyakat és építményeket, illetőleg az azokra nézve netalán más helyen külön előirt vagy előírandó feltételeknek megfelelően — az alapgödrök kiemelése és a felmerülő szükséghez képest esetleg a munkák végrehajtása közben fog megállapittatni. E tekintetben azonban határozottan kiköttetik, hogy a nőtt talajba 0 80 méternél kisebb mélységre lenyúló alapozást csak fagyálló kőzeten szabad előállítani, továbbá — még legkedvezőbb viszonyok és legjobb minőségű talaj mellett is — csak azon különleges esetekben, mikor az illető falak, minden oldalról kellően széles és a terep színvonalától mérve legalább 0-80 m. magas feltöltéssel teljesen körülfogva, illetőleg védve vannak. Az összes áteresztők és hidak, támasztó és bélésfalak, stb. mindennemű falazatainak előállításához kizárólag csakis portlandcement, homok és viz megtelelő arányú keverésével készítendő vízálló habarcsot szabad használni. A vastartó szerkezetű és vasbeton-műtárgyakra vonatkozó mindazon adató-