Főrendiházi irományok, 1910. VII. kötet • 240-287. sz.
Irományszámok - 1910-265
80 2(55. szám. megkeresett állam illetékes hatósága a végrehajtás elrendelése tárgyában a kötelezett fél meghallgatása nélkül határoz. E határozat hozatalánál a bíróság természetesen hivatalból megvizsgálja, vájjon az egyezmény 12—19. cikkeiben megszabott feltételek fennforognak-e. Az előzetes tárgyalás elmaradása sok fölösleges munkát és költséget fog a jövőben megkímélni és lehetővé fogja tenni, hogy a behajtandó követelésre a végrehajtató azonnal végrehajtási zálogjogot nyerjen*. E mellett azonban az egyezmény a végrehajtást szenvedő érdekeit is kellő módon megvédi azzal, hogy a 23. cikkben módot nyújt arra, hogy a végrehajtást szenvedő a foganatosított végrehajtás ellen kifogásokat emelhessen. A 21. cikk rendelkezése a régi egyezmény XV. cikkének felel meg. A 22. cikkben foglalt rendelkezés szerint, ha a végrehajtást - - a 20. cikk értelmében — elrendelik, annak foganatosítását a biztosításig haladéktalanul hivatalból meg kell tenni, tekintet nélkül az esetleges felfolyamodásra vagy kifogásra (23. cikk). A 23. cikk a felfolyamodáson kívül a végrehajtásnak elrendelése és a biztosításig terjedő foganatosítása után a végrehajtást szenvedő részére kifogásokat is ad az 1 - 5. pontokban felsorolt körülmények alapján, amelyek fennforgása esetében a végrehajtás elrendelése a végrehajtást szenvedőre nézve csakugj^an sérelmes lenne. A kifogásokat a 3. bekezdés értelmében általában csak a végrehajtást elrendelő végzés kézbesítésétől számított két héten belül lehet előterjeszteni, kivéve a közrendre, a közerkölcsiségre, a végrehajthatóság utólagos megszűnésére és a megelőző jogerős ítéletre alapított kifogásokat, amelyeknek előterjesztését bizonyos határidőhöz kötni nem lehetett. A kifogások következtében a bíróság sommás tárgyalást tart ós végzéssel határoz. Ha a bíróság a felhozott megtagadási okokat alaptalanoknak találja, vagy a végrehajtást elrendelő végzés kézbesítésétől számított két héten belül kifogásokat nem érvényesítettek s az esetleges felfolyamodás sem járt eredménnyel, hivatalból kell a biztosításig terjedőleg foganatosított végrehajtást folytatni és befejezni. Ezek a rendelkezések a végrehajthatóságnak azt a tárgyalását, amely az eddigi egyezmény XIII. cikkének 2—4. bekezdése értelmében a végrehajtás elrendelése előtt foglal helyet és amely a követelés biztosítását és behajtását veszélyeztethette, arra az időpontra tolták el, mikor a behajtandó követelés már biztosítva van. Ezenfelül a régi egyezmény szerint feltétlenül megtartandó tárgyalásThelyóbe a végrehajtást szenvedő fél kifogásától függő tárgyalás lépett. A 24. cikk a régi egyezmény VII. cikkének 2. bekezdésében foglalt szabályt tartalmazza^ szabatosabb szövegezésben. A 25. cikk a végrehajtás megtagadása esetében a végrehajtató javára a felfolyamodás jogát, továbbá a végrehajtási kórelem megújításának lehetőségót tartja fenn. A végrehajtási kérelem megújításának lehetőségót kimondó rendelkezés új az egyezményben. Természetes következménye ez annak, hogy a végre hajtás megtagadása a megkeresett bíróság részéről nem birhat a végrehajthatóság kérdésében a »res judicata« jelentőségével ós hogy ennélfogva, ha azok a feltótelek, amelyektől a végrehajthatóság függ, és amelyeknek hiánya miatt a végrehajtás megtagadtatott, utóbb beállanak, szükséges, hogy a végrehajtásra irányuló megkeresés megújítható és a végrehajtás elrendelhető legyen. Ezt az elvet eddig is érvényesítettük; hogy a jövőben e tekintetben
