Főrendiházi irományok, 1910. VII. kötet • 240-287. sz.

Irományszámok - 1910-265

78 265. s/n m. Emellett az 1881. évi régi egyezménynek főképen azok a rendelkezései tartattak fenn, amelyek a hágai egyezmény keretén túlmenve, a gyakorlatban eddig is jóknak bizonyultak. Az 1. cikk a peres és nem peres ügyiratok közlésénél és a megkeresések továbbításánál a régi egyezmény IV. cikkében előirt hosszadalmas diplomáciai út helyébe a hágai perjogi eg}

T

ezményben megállapított konzuli közvetítés rendszerét állapítja meg (4. bekezdés). Egyúttal megengedi az egyezmény a hágai perjogi egyezmény 6. cikkének nyomán azt is, hogy a szerződő felek saját polgáraik részére kézbesítéseket diplomáciai vagy konzuli tisztviselőikkel közvetlenül, de kényszer nélkül teljesíttetheessek. Az egymásnak nyújtandó jogsegély útján kézbesítendő iratok tekintetében az egyezmény a fordítások feltétlen szükségét tekintettel az ítéletek egyidejűleg szabályozott kölcsönös végrehajtására fenntartja és mind a kézbe besítendő iratok, mind a megkeresések tekintetében az 1. cikk 2 bekezdése az egyidejűleg aláirt kiadatási egyezmény nyelvi rendelkezéseivel megegyezően kimondja, hogy a közlendő ügyiratokhoz és a megkeresésekhez, valamint mellékleteikhez Magyarország részére magyar vagy francia fordításokat, Szerbia részére szerb, francia vagy ném^t fordításokat kell csatolni, hacsak az említett iratok nincsenek e n3

7

elvek egyikén vagy a megkeresett hatóság nyelvén szerkesztve. A 3. bekezdés értelmében a válasziratokhoz és az ezekhez hasonló természetű iratokhoz fordítás csatolása rendszerint nem szükséges. A 2. cikkben foglalt rendelkezések a hágai perjogi egyezmény 4. és 5. cikkével azonosak, a 3. cikkben foglaltak pedig a kézbesítési és egyéb megkeresésekre egyaránt kiterjeszkedve, a hágai perjogi egyezmény 11-13. cikkeinek és a 4. cikkben foglaltak az említett perjogi egyezmény 7. ós 16. cikkeinek felelnek meg. Az 5. cikk a régi egyezmény I. cikkének 1—3. bekezdéseit vette át. Ezek a rendelkezések, amelyek a szerződő felek állampolgárainak általános perbenállási képességére, a kizárólag külföldiek ellenében alkalmazható bírói illetékességi okok kizárására és a kereskedői könyvek bizonyító erejére vonatkoznak, a hágai perjogi egyezményben nem fordulnak elő. Fenntartásuk azonban kívánatos és érdekünkben áll. A 6—8. cikkekben foglalt rendelkezések a hágai perjogi egyezmény 17 —19. cikkeinek, a 9—11. cikkekben foglalt rendelkezések pedig a hágai perjogi egyezmény 20 — 22. cikkeinek felelnek meg. A bírósági ítéletek és egyességek végrehajtásáról szóló D. rész (12—28. cikkek), amely a régi egyezmény VII—

XV. cikkeiben foglalt rendelkezések anyagát tárgyalja, a régi egyezménynél részletesebb, rendszeresebb s a végrehajtató fél érdekeire nézve előnyösebb határozatokat tartalmaz. A 12. cikk a régi egyezmény VII. cikkével egvbehangzóah csak a vagyoni követelések kielégítésére irányuló kölcsönös végrehajtást biztosítja, kivéve az ingatlanokat illető dologi jogok érvényesítésére irányuló igényeket. A 13. cikk a kölcsönösen végrehajtható közokiratokat sorolja fel a régi egyezmény VIII. cikkével lényegben megegyező módon. A 14. cikk kizárja a végrehajtást oly jogviszony vagy igény érvényesítésére, amelytől a végrehajtás iránt megkeresett állam törvénye közrendi vagy közerkölcsi tekintetekből az érvényességet vagy a kereshetőséget megvonja. Ez a rendelkezés összhangban áll az új polgári perrendtartás 414. §-ának 6. pontjában foglalt szabállyal. A 15. cikk bírósági határozatokra nézve a végrehajthatóság anyagi fel-