Főrendiházi irományok, 1910. VI. kötet • 207-239. sz.
Irományszámok - 1910-210
80 210 szám. és a külföldön a tőzsdék ama lebegő értékpapiranyagához sorozódnának, a mely a pénz viszonyok szűkülése idején legelső sorban dobatik piaczra. E szempontokon felül nem hagyható figyelmen kivül, hogy hazánkban, a hol úgy az állam, mint a közgazdaság jelentékeny mórtékben reá van utalva külföldi tőkékre a kötvénykibocsátásoknak közhiteli szempontokból egységes és czéltudatos eljárás biztositása érdekében nagyobb mérvű központosítása szükséges, mint olyan gazdasági területeken, a melyek tőkebehozatalra nem szorulnak. Ily körülmények között aggályosnak tartanám, ha a jövőben eltérnénk az eddig következetesen szem előtt tartott attól az elvi állásponttól, hogy vidéki városaink hiteligényei nem közvetlen kötvénykibocsátások útján elégitendők ki, s ha e tekintetben egyes szórványos esetekben kivételek te\ r ése indokoltnak is fog mutatkozni, e kivételek megtételénél minden egyes esetben a legmesszebbmenő óvatosságot szándékozom szem előtt tartani, szigorúan mórlegelve, hogy meg vannak-e az adott esetben a közvetlen kötvénykibocsátás engedélyezésének összes előfeltételei ós biztositékai. Ily kivételes intézkedést tartalmaz a jelen törvényjavaslat, melynek benyújtását főleg az alább ismertetett előzmények indokolják. Az utóbbi években ugyanis Pozsony, Fiume ós Zágráb városokban, azok gazdasági és culturális életének rohamos fejlődése folytán, olyan nagymérvű beruházási szükségletek állottak elő, a melyek folytán Pozsony város közönsége 20 millió, Fiume városé ugyancsak 20 millió, Zágráb városé pedig 15 millió korona kölcsön felvételét határozta el, a mely kölcsönök közgazdasági, közegészségügyi és más közhasznú intézmények létesitési költségeinek fedezésére, valamint fennálló terhesebb kölcsönök convertálására, illetőleg függő kölcsönök visszafizetésére szolgálnak. Az előző kormány a nevezett városoknak azt a törekvését, hogy azokat a nagyobb kölcsönszükségleteket közvetlen kötvénykibocsátásokkal fedezhessék, az akkori eléggé kedvező pénzpiaczi viszonyok közt annál kevésbbé látta indokoltnak akadályozni, mert a felveendő kölcsönök nagyságuk mellett is arányban állottak ezeknek a városoknak vagyoni és adózási erejével és mert az érdekelt városok a kölcsönök kezelésének zavartalan menete tekintetében mindazokat a biztosítékokat képesek voltak nyújtani, a melyek elengedhetetlenek nemcsak a kibocsátó városok érdekei, hanem az igen kényes közhiteli érdekek szempontjából is. Az előző kormány ennek folytán 1908. évi június hó 25-én törvényjavaslatot nyújtott be az országgyűlés képviselőházához a három város által kötvények kibocsátása útján felveendő kölcsönök sikere érdekében szükséges állami kedvezmények megadása tárgyában. Ez a törvényjavaslat ugyan, a politikai helyzet miatt, nem kerülhetett tárgyalásra, de a kedvezményekre nyújtott kilátás és a kölcsönszüksógletek elodázhatatlan sürgőssége arra indították e városokat, hogy a kibocsátandó kötvények átvétele iránt különböző pénzintézeti csoportokkal tárgyalásokba bocsátkozzanak. Ezek a tárgyalások az 1909. év végén már annyira haladtak, hogy azoknak további függőben tartása mindaddig, a mig a törvényhozás a kért kedvezmények tárgyában határozni fog, az érdekelt városok anyagi érdekeinek komoly sérelme nélkül lehetetlennek bizonyult. Minthogy a kötvények átvételére alakult konzorcziumok a dolog természeténél fogva előzetes biztositást kívántak arra nézve, hogy a kötvénybirtokosok addig sem fognak a kötvények ós szelvények után járó adókkal s illetékekkel megterheltetni, a mig a törvényhozás a kilátásba helyezett men-
