Főrendiházi irományok, 1910. VI. kötet • 207-239. sz.

Irományszámok - 1910-210

210. szám. 79 2-ik melléklet a 210. számú irományhoz. Indokolás a Pozsor^ szabad királyi város, Fiume város és kerülete és Zágráb város által felvett kölcsönökről szóló törvényjavaslathoz. Városaink közül egészen a legutóbbi időkig egyedül Budapest székesfőváros nyert engedélyt arra, hogy hitelszükségletét közvetlenül, kamatozó kötvények kibocsátása útján elégíthesse ki, mig a többi városok — az e tekintetben a mindenkori kormányok által következetesen fentartott elvi álláspont folytán — kölcsönszükségletüket csak más forrásokból s nevezetesen az 1897. évi XXXII. törvényczikk megalkotása óta az e törvény rendelkezései alá eső úgynevezett kommunális bankkölcsönök felvételével fedezhették. Az erre vonatkozó elvi álláspont indoka részben az általános hitelügyi szempontok mérlegelése, részben pedig az volt, hogy városaink kölcsönszükséglete rendszerint aránylag csekélyebb volt, semhogy kötvényeik, a kibocsátható mennyiségben, valódi piaczkópességre tehettek volna szert. E mellett nem volt figyelmen kívül hagyható, hogy hazánkban nincs vagy alig van meg a városi kötvények elhelyezésének természetes piacza. Külföldi tapasztalatok mutatják ugyanis, hogy a kisebb városi kölcsönkibocsátások csak akkor sikerülnek teljesen, ha a kötvényeknek legalább túlnyomó részét magának a kibocsátó városnak tőkegazdag polgársága szerzi meg állandó tőkebefektetésül. A központi piaczokon vagy épen a külföldön azonban az ilyen városi kötvények iránt legfeljebb a kibocsátás idején kelthető némi érdeklődés, a mely azonban nem elég tartós arra, hogy a kötvények későbbi forgalomképességét biztosítsa. Erre való tekintettel folynak tanulmányok a Nómetbirodalomban, a melyben a városi kötvények rendszere évtizedek óta általánossá lett, mi módon lehetne a városok kisebb kölcsönszükségleteit a közvetlen kötvénykibocsátás mellőzésével és valamely központi szervezet egységes tipusú kötvényei útján kielégíteni. Hazai viszonyaink között természetesen még kevésbé lehet- arra számítani, hogy városaink kölcsönszükségleteiket rendszeresen közvetlen kölcsönkibocsátások útján fedezzék, mert fölösleges bővebben indokolnom, mennyire kedvezőtlen hatással lehetne nemcsak városaink hitelére, hanem általában az oiszíig közhiteiének megítélésére is, ha a magyar városok kötvényei itthon