Főrendiházi irományok, 1910. VI. kötet • 207-239. sz.
Irományszámok - 1910-208
62 208. szám kisgazda családoknak a megszerzett birtokon állandóan való megtartására, az örökösök közötti elaprózás szükségének elkerülése és a kisgazdák jövőbe tekintő gondosságának élesztése czéljából Hogy ez az intézmény siker kilátásával bevezethető-e és ha igen, mily módszer alkalmazásával, az még további alapos tanulmányok eredményétől függ. Azonban az eddigi tapasztalatok ós tanulmányok eredményekónt malmost felemiithetem, hogy a siker lényeges feltételének látszik az, hogy a biztosítás lehetőleg kötelezővé tétessék az új intézet által nyújtott vagy közvetített összes földvásárlási kölcsönöknél. Egyrészt, mert biztosítás-technikai okokból csak ugy lehet a biztosítást olcsón és egyáltalában biztos alapon eszközölni, másrészt, mert más országokban is tapasztaltatott, hogy az ily biztosítás messzebb fekvő áldásai a kisgazdák túlnyomó részére nem bírnak akkora vonzó erővel, hogy saját jószántukból valamivel magasabb évi terheket vállaljanak el a jövő nemzedék érdekében. A kötelező biztosítás természetesen csak akkor vihető keresztül észszerűen, ha a mellett, hogy kisgazda mérsékelt áron jut földhöz, az ingatlant terhelő kölcsönök járulékai is mórsókeltek, ugy hogy e járulékok a biztosítási díjjal együttesen sem emelkednek magasabbra, mint a mennyi évi járadékszolgáltatás mellett a kisgazda magát s családját eltartani minden körülmények között képes. A biztosítás tehát csak akkor biztat sikerrel, ha olcsón s nagy arányokban, tehát valamely nagy tőkével rendelkező intézet bevonásával vihető keresztül. Az ily czólú ós az intézet által nyújtott vagy közvetített kölcsönökkel kapcsolatos biztosítási ügyletek olcsóbbá tételére kívánatos, hogy az ily ügyletek bélyeg- ós illeték terhei alól a biztosítottak mentesíthetők legyenek, a mire alkalmas eszközt szolgáltatnak az 1. §. 4. pontjának rendelkezései. A törvényjavaslat 2. §-a az új intézet részére nyújtandó adó-, bélyeg-, illeték- és portókedvezményeket tartalmazza. A mi különösen a vagyonátruházási illetékre vonatkozó kedvezményt illeti, az intézetre bízandó birtokpolitikai műveletek közérdekűsége kétségtelenül indokolttá teszi, hogy az állam az ily műveletekből folyó vagyonátruházásoknál az illetékek révén neki jutható haszonnak legalább egy rószéi'ől lemondjon. Ha indokolt és móltányos is ezekben az esetekben az illetékteher leszállítása, a birtokszerzéssel járó előnyre való tekintettel a közteherviselés elvével nem tartottuk megegyeztethetőnek a vagyonátruházási illeték teljes elengedését. Tekintettel kellett lennünk azonban arra is, hogy az új intézetnek közérdekű közvetítő tevékenysége olyan esetekben, mikor a czólszerüség megkívánja, hogy az intézet a birtokot előbb saját tulajdonául megszerezze, az illetékek révén ne okozzon a vevő félnek nagyobb terhet, mintha az ingatlant közvetlenül az eredeti tulajdonostól szerzi meg. Ezért rendelkezik úgy a javaslat, hogy olyan esetekben, mikor az ingatlannak az intézet által való megszerzése alkalmából az állam egy ízben már illetékbevételre tett szert, a parczellavevőre vagy telepesre való második vagyonátruházás ne essék többé illeték alá, a mely kedvezmény egyébként a törvényes feltételeknek megfelelő ingatlan feldarabolások és telepítések tekin' tétében, más pénzintézeteknek is megadatott az 1897 : XXXII. t.-czikk 23. §-ának rendelkezéseivel. Ezen túlmenő kedvezményt az intézet csak annyiban élvezi, a mennyiben személyes illetékmentességben részesül ós a mennyiben az általa foganatosított műveletekből folyó vagyonátruházások után akkor is csak az illeték fele fizetendő, ha az intézet az eladási ügyletnél csak mint közvetítő szerepel.
