Főrendiházi irományok, 1910. VI. kötet • 207-239. sz.
Irományszámok - 1910-208
208. szám. Gl szerzésére is felhasználhassa. A kötvények kamatjövedelme azonban az intézet fennállása alatt is beszolgáltatandó az államkincstárba és maguk a kötvények az intézet felszámolása esetében — a hitelezők kielégítése után, ismét az állam tulajdonába fognak visszakerülni. A Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete és az Országos Központi Hitelszövetkezet annak folytán, hogy az új intézet műveleteivel kapcsolatos kölcsönök nyújtását elvállalták, olyan nagyobb mérvű záloglevél-, illetve kötvény kibocsátására lesznek kénytelenek, a mely külön biztosítéki alapjaiknak fokozottabb gyarapítását is meg fogja követelni. Ezeknek az alapoknak erősebb javadalmazása azonban nem jár nehézségek nélkül, főként a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetére nézve, a melynek tőkéje már is maidnem egészen le van kötve a külön biztosítéki alapokban. Ennél az intézetnél ugyanis a külön biztosítéki alapok emelése egyenesen áldozatokkal jár, amennyiben az intézet az alapítványokért 5°/o-os osztalékot fizet, maga pedig a külön biztosítéki alapokban lekötött tőkét, a melyet az erre vonatkozó törvényes rendelkezések folytán bizonyos meghatározott nemű kötvényekbe kell fektetnie, ily magasan nem gyümölcsöztetheti. Ezeknek az intézeteknek a birtokpolitikai akcióban való önzetlen közreműködése indokolttá teszi tehát, hogy az állam tulajdonában levő azoknak a kötvényeknek egy része, a melyeket a törvényhozás a birtokpolitika támogatásánál való felhasználásra szánt, a szükséghez képest esetleg ezeknek az intézeteknek is rendelkezésükre legyen bocsátható biztosítéki alapjaik kiegészítésére. Bővebben kell még foglalkoznunk az 1. §. 4. pontjának rendelkezéseivel, a melyeknek az a czéljuk, hogy az intézet üzletfelei, kiknek földhöz juttatását magasabbrendű közérdek kívánja meg, az ily czélú ügyletekkel járó bélyeg- és illetékterhek tekintetében bizonyos mértékig állami támogatásban legyenek részesíthetők. A javaslatban foglalt megtérítési módozatnál első pillantásra egyszerűbben látszanék ugyan elérhetőnek a kitűzött czél az itt tekintetbe jövő e g} r es jogügyleteknek s okiratoknak bélyeg- és illetékmentessé nyilvánításával, ámde ez csak látszólagosan lenne így, mert a gyakorlatban ez új intézet működési körébe utalt egyes ügyletek tekintetében, mint például a czélbavett jelzálogkölcsönbiztositási ügyletek vagy a több intézet által nyújtott kölcsönök tekintetében, ez a módozat a pénzügyi közigazgatás szempontjaiból rendkívül bonyolult és költséges ellenőrzést követelne s előreláthatólag számtalan tévedésre és a felek zaklatására vezetne. Igen természetes, bogy a javasolt megtérítési módozat csak annak folytán alkalmazható, hogy az új intézet köréből a nyereségszerzés érdekét teljesen kizárjuk, továbbá, hogy az intézet czéljai a telepítési alap czéljaival teljesen niegegyezők és hogy az intézet a pénzügyi és földmívelósügyi ministernek igen nagy fokú ellenőrzése ós befolyása alatt áll. Fentebb mellékesen említettem a jelzálogkölcsönbiztositás kérdését. Habár a jelen törvényjavaslat erre nézve nem is tartalmaz kifejezett rendelkezést, tekintve, hogy ezt az intézményt az alapítandó intézet működési körében reméljük megvalósíthatni, legyen szabad e helyen röviden kitérnem erre a kérdésre is. Hosszabb ideje foglalkoztatja már a szakköröket a jelzálogkölesönöknek az életbiztosítással való kapcsolatbahozása. Ez intézmény meghonosítására alig lehet valahol nagyobb szükség, mint éppen hazánkban és sppen egy nemzeti irányú birtokpolitikai actio keretében. Alkalmasabb eszköz nem is képzelhető az adósá^gal való túlterhelés meggátolására, az egyes
