Főrendiházi irományok, 1910. VI. kötet • 207-239. sz.

Irományszámok - 1910-208

208. szám. 55 gyűjtést, s a mi a nép széles rétegeiben ezzel egyértelmű, a földszerzést lehetővé teszi, illetve az eziránti vágyat felébreszti, az okai ezeknek a birtokmozgalmaknak. Ez okok megszüntetése részben nem kívánatos, részben nem áll vagy alig áll az állam hatalmában, de feladata az államnak oda törekedni, hogy az általuk előidézett birtokmozgalmak az állam nemzeti, szocziális és gazdasági czéljait előmozdító, nem pedig ezekkel esetleg ellentétes irányzatoknak szolgáljanak. Mert a magánvállalkozást, a mint ezt a múltban láttuk, s a mint ez a dolog természetéből kövstkezik, csak a magángazdasági szempontok vezérelhetik, s e tekintetben, a mennyiben a szolid és reális üzletvitel követelményeinek megfelel s jogi és erkölcsi szempontból megengedett eszközökkel dolgozik, nem is érheti szemrehányás. Ilyen természetű akczióknak magasabb rendű közszempontból való irányítása netn lehet a magánvállalkozás feladata, sőt szükség esetén az akczió egyes részleteinek ily szempontokból való lebonyolítása sem lehet az. Erre csak az állam vállalkozhatik, a helyes munkafelosztás figyelembe vételével nem igyekezvén elvonni vagy leszorítani a magánvállalkozást azokról a terekről, a melyeken való érvényesülése indokolt, sőt indokoltabb mint az állami irányításé. Az állami irányítás legkézenfekvőbb módját, az állam anyagi erejével s az állami közegek útján való közvetlen beavatkozást kísérelte meg az 1894. évi V. t.-czikk, de a törvény végrehajtása során szerzett tapasztalatok azt bizonyították be nálunk is, a mit máshol is észlelhetünk, hogy: a hol az állam már vásárolt birtokokon folytatja a telepítést, az állam adminisztráczionáíis költségeit is figyelembe véve, az akczió olyan áldozattal jár, mely az eredményekkel nem áll arányban, s melyet az állam, még ha bőségesen lenne is ilyen czélra felhasználható pénze, azért sem vállalhat magára, mert a telepítő állammal szemben az igények mindig emelkednek, viszont a telepesek öntevékenysége és teljesítési készsége mindig csökken s igy hovatovább elhalványul az állami telepítésnek az a feladata is, a mely a gazdasági kultúra terjesztése által az elmaradt vidékeken éppen a legértékesebb lehetne. Ezek a tapasztalatok önkénytelenül rávezettek bennünket annak a gondolatnak a megvalósítására, hogy az állam birtokpolitikai akcziójának nem az a lényege, hogy az állam adja a pénzt ós minden teendőt ő maga végezzen, hanem szintúgy állami birtokpolitikai akczió az is, ha a magántőkét megnyeri az állam arra, hogy az ő vezetése és irányítása szerint vegyen részt a közérdekű munkában. Ezért tekintettel arra is, hogy az állami irányitásnak hatályosabbá tételére most már jóformán ütött az utolsó óra, a kormány olyan szervezet alkotását határozta el, a mely alkalmas lenne arra, hogy állami ellenőrzés alatt, a már létező hitelszervekre támaszkodva kezdje meg a veszélytelenül immár el nem odázható birtokpolitikai akczió végrehajtását. II. A földmívelésügyi minister úrral egyetértőleg olyan intézetnek állami hozzájárulással való alapítását készítettük tehát elő, a melynek egészen sajátlagos szervezete tisztán a rá váró, állami irányítást igénylő, de a nyerészkedést eleve kizáró birtokpolitikai feladatok követelményeihez lesz alakítva. Ily intézet alkotását lehetővé tette a Magyar Földhitelintézet, a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete és az 1898: XXIII. t.-cz. alapján alakult Országos Központi Hitelszövetkezet áldozatkész elhatározása, a melylyel anyagi hozzájárulásukat, valamint a vezetésben és a kölcsönnyújtásoknál való közreműködésüket ajánlották fel.