Főrendiházi irományok, 1910. II. kötet • 35-84. sz.
Irományszámok - 1910-81
448 81 szám. csolva egyáltalában nincsenek, az útátjárók mindkét sinszáltól számítandó 8—8 m. hosszúságban 15 cm., azon túl pedig 10 cm. vastagságban kavicsolandók. Egyes fontosabb útátjárók — az esetről-esetre megállapítandó mórtékben — kőburkolattal látandók el. Az állomási hozzájáró ut, illetve bejáró, valamint az állomási fönsikon kocsiközlekedésre szolgáló területek 0 15 ni. vastag kőalappal és 0*15 m. vastag kavicsboritással létesítendők. Az állomások előtereinek, illetőleg kezelési területeinek és rakhelyeinek azon részei, melyek kocsiközlekedésre nem szolgálnak, rendszerint 10 cm. vastag kavicsréteggel boritandók. Az őrházi fensikok, valamint a vontatási telepeknek vágányzatok és építmények által el nem foglalt részei 5 cm. vastag kavicsboritással látandók el. Az állomásokon, a fensiknak ós különösen a vágányok beágyazásának szárazon tartására, a szükséghez képest szabvány szerű szivárgók létesítendők. Minden állomáson kert számára legalább 400 m 2 és minden egyes állomási és vonalőrháznál szintén kertnek legalább 1000 m 2-nyi, a czélra alkalmas fekvésű és minőségű földterület beváltandó, illetve kisajátítandó. Az állomási keitek abban az esetben, ha azok a tervszerinti helyen nem esnek vizenyős, mocsaras vagy ár-, illetőleg belvizterületekre, feltöltetlenül hagyhatók, de a szükséghez képest termőfölddel bori tandók. III. Felépítmény. A pálya 1-435 méter nyomtávval építendő. A sínek, melyek aczélból gyártandók, folyóméterenként 23 6 kilogrammnál könnyebbek nem lehetnek és függő sinkötés alkalmazásával oly sűrűn rakott talpfákon helyezendők el, hogy igénybevételük 6.000 kilogramm keréknyomás alatt négyzetem-ként 1.000 kgrammot meg ne haladjon. A vágányok egymástól való távolsága — középtől középig mérve — Csantavér községnél és a helyi érdekű vasúton esetleg létesítendő más állomáson 45 m-nél, a helyi érdekű vasútnak más vasút nyilt pályájával párhuzamosan haladó vonalrészén 4 0 m-nél kisebb nem lehet. Engedélyes köteles a különböző felépítményi anyagoknak a vágányokban tényleg felhasznált mennyisége után számított ^^o-át és azonkívül egy teljes váltót és keresztezést, egy egész kitérőhöz szükséges teljes talpfacsoporttal együtt, tartalékul az építési alapból beszerezni s az üzletnek rendelkezésére bocsájtani ; ezen tartalékokba azonban nem számithatók be azon készletek, melyeket a jótállási idő alatt megromló felépítményi vas- ós aczélanyagok kicserélésére a szállító gyárak tartoznak átadni. Bárminő építési czólokra - ideértve a pálya és tartozékainak bekavicsolását illetőleg behomokolását is — az engedélyezett vasút végleges felépítményéhez szánt váltókat, keresztezéseket, közönséges ós váltótalpfákat, talpfacsoportokat, csavarokat és sinszögeket egyáltalában nem szabad használatba venni, a síneket, valamint esetleg még a hevedereket ós alátétlemezeket pedig csakis azon határozott kikötéssel, hogy az ideiglenes használatból kikerült ilynemű anyagok — a nyílt pálya vágányának és az állomásokon vonatkeresztezésre szolgáló átmenő fővágányoknak kizárásával — még az állomások többi mellékvágányaiban is csak akkor és csak annyiban lesznek alkalmazhatók, ha és a
