Főrendiházi irományok, 1906. XVII. kötet • 722-769. sz.
Irományszámok - 1906-760
324 760. szám. 760. szám. (39. ülés, 750. jegyzőkönyvi pont ) A főrendiház közjogi és törvénykezési bizottságának jelentése a kivándorlásról szóló törvényjavaslat tárgyában. Az első szerves alkotás, a melylyel törvényhozásunk a kivándorlás kérdését szabályozni és ezzel társadalmi és közgazdasági életünk egyik legsúlyosabb betegségét orvosolni megkisérlette, az 1903 : IV. t.-cz. az életbelépte óta lefolyt öt esztendő alatt nem állotta ki azt a próbát, hogy a kitűzött czél elérésére alkalmasnak bizonyuljon. Ez a czél a dolog természete szerint nem lehetett más, mint a kivándorlás jelentékeny csökkentése. Ha ezzel szemben a tapasztalás azt tanusitja, hogy épen e törvény életbeléptetése óta az eddiginél jóval nagyobb arányban növekedett a kivándorlók száma, bál mennyire legyünk hajlandók ezt a nagyarányú növekedést gazdasági tényezők közrehatásának is tulaj doni tani, nem zárkózhatunk el annak beismerése elől, hogy az amúgy is annyira súlyos társadalmi ós közgazdasági betegség terjedését a törvény hézagos, vagy gyakorlatilag czélszerütlennek bizonyult intézkedései is előmozdították. Pedig a lefolyt öt esztendő tanúsága tényleg erre szolgáltat bizonyitékot. M Lg a törvény keletkezését közvetlenül megelőző években az Amerikába kivándorlók száma a folytonos növekedés mellett sem érte el évenként a 100.000-et, a törvény életbeléptét költető öt esztendő alatt közel 800.000-re emelkedett, tehát évi átlagban jóval felülhaladja a 150.000-et. (1907-ben 203. 302.) Ez az ijesztő arányú emelkedés a kérdésnek nemzeti és szocziális szempontból egyaránt nagy fontossága mellett elemi erővel tolja előtérbe ujabb törvényhozási intézkedés szükségét még abban az esetben is, ha jogosult volna az az optimizmus, mely az Észak-amerikai Egyesült Államok gazdasági életébon beállott visszaeséstől a kivándorlás természetes csökkenését várja. Puszta feltevésekre — ha még oly indokoltaknak is látszanak nem lehet ilyen elsőrangú nemzeti érdekek sorsát bizni s azért csak helyesléssel fogadhatjuk a belügyministernek azt az elhatározását, hogy az öt évi érvényben léte alatt hatástalannak, sőt részben rendeltetésével ellenkező hatásúnak bizonyult 1903-iki törvény gyökeres reviziójával kivan az egyre égetőbb baj lehető orvoslásáról gondoskodni.
