Főrendiházi irományok, 1906. XVII. kötet • 722-769. sz.

Irományszámok - 1906-760

760 szám. 325 Ezt czélozza a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat, mely részben az 1903-iki törvénynek a tapasztalat világánál felismert hézagait kívánja pótolni, részben uj alapon való rendezéssel hatékonyabban biztosítani a kivándorlás előmozdítására legnagyobb befolyással biró tényezőkkel szemben a kormányzati hatalmat közérdekből megillető ingerenciát. Az 1903-iki törvény hézagait a tapasztalás főként a kivándorló fogai galmának hiáiryos megállapításában, a szállító vállalkozók és meghatalmazottakra, a fiók-irodákra, valamint a kivándorlási útvonalra vonatkozó rendelkezések fogyatékosságában ós a büntető határozatok elégtelenségében mntatta ki. A kivándorló fogalmát a törvény a »tartós kereset czéljából bizonytalan időre külföldre távozó« meghatározással korlátozta; ez a meghatározás pedig nemcsak ingatag és a gyakorlatban nehezen érvényesíthető, hanem egyenesen kizárja a szabályozás keretéből az évszaki munkára külföldre szerződőket, a kiknek kivándorlása tekintetében az állami érdek szintén megkívánhatja a hatósági ellenőrzés biztosítását. A javaslat ennek lehetőségét azzal tartja fenn, hogy egyrészt a »bizonytalan időre« való korlátozást mellőzi, másrészt felhatalmazást ad a belügyministernek, hogy rendeleti utón a szükséghez képest kiterjeszthesse a törvény hatályát az egy évnél rövidebb időre meghatározott munkák teljesítése végett távozókra is, s ugyancsak rendeleti utón állapithassa meg a külföldre való munkaközvetítésnek és a munkások külföldi államokba történő szerződtetésének szabályait, mindkét esetben azzal a kötelezettséggel, hogy ezekre vonatkozó intézkedéseiről az országgyűlésnek jelentést kell tennie. Intézkedéseket tartalmaz továbbá a törvényjavaslat a kiskorú fórfisz'emólyek kivándorlásának az eddiginél szigorúbb korlátozására, a mi különösen a védtörvényből folyó kötelezettség teljesítésének szempontjából fontos, továbbá a családfentartók kivándorlásának megszorítására, a mi erkölcsi ós közérdekből egyaránt indokolt. Az 1903 : IV. t.-cz. azon rendelkezését, hogy a kivándorlók szállításával való foglalkozás engedélyhez van kötve, a törvényjavaslat több lényeges intézkedéssel egészíti ki, melyek egyrészt annak hatékonyságát, másrészt a közérdek érvényesülésének könnyebi) ellenőrzését vannak hivatva biztosítani. Az utóbbi szempontból elég utalnunk a javaslat 6. §-ában foglalt azon rendelkezésre, hogy a kivándorlók szállítására adott engedély ezentúl az országgyűlésnek bejelentendő lesz; az előbbire nézve pedig a 7—19. §-ok tartalmaznak a visszaélések meggátlását czélzó olyan ujabb tilalmakat ós megszorításokat, mélyek a hatósági ellenőrzés sikeres gyakorlását jelentékenyen elő fogják mozdítani. Megszorítja a javaslat a jelenlegi törvény nyel szemben a vállalkozók azon jogát, hogy korlátlan számban alkalmazhassanak meghatalmazottakat, a kik hirdetésekkel ós tájékoztatásokkal eláraszszák az országot sa csábítás megakadályozása czéljából a meghatalmazotti intézményt megszüntetve, csak a határszóleken engedi meg közvetitő-irodák felállítását, a hol a vállalkozó, illetőleg alkalmazottai csak a szabályszerű útlevéllel biró egyénekkel léphetnek üzleti érintkezésbe, a kik magukat a kivándorlásra már végleg elhatározták. A javaslat 20. §-a szerint a szállítási szerződés a kivándorlóval ugyancsak ezekben az irodahelyiségekben kötendő meg, a mi a csábitásnak szintén elejét veszi. Jelentékenyen korlátozza a javaslat a hirdetések kibocsátását, a mennyiben ezeknek csak az irodák belső helyiségeiben való kifüggesztését s mindennemű tájékoztató közleménynek csak előzetes felhívás alapján való megküldését engedi meg. (15. §.) Az állami felügyelet biztosítása szempontjából számottevő rendelkezése a javaslatnak az is, hogy a ministeri engedélyt