Főrendiházi irományok, 1906. XVII. kötet • 722-769. sz.
Irományszámok - 1906-751
751. szám. 187 törvényjavaslat 2. §-ában foglalt és határozottan kifejezett akaratát sérti s olyan személyt csábit a kivándorlásra, a kinek ebbeli joga korlátozva van és a kinek kivándorlása már magában is büntetendő, úgyszintén azt a csábitót, a ki gyülekezeten szóval, vagy nyomtatvány utján, nyomtatvány, irat vagy képes ábrázolat terjesztése vagy közszemlére kiállítása által követi el a vétséget. Az utóbbi esetekben a szigorúbb büntetést indokolttá teszi a veszélynek nagyobb foka, melylyel a cselekmény jár, mert a gyülekezeten, vagy nyomtatványban terjesztett csábítás egyszere százaknak lelki világára hat. A javaslat ugy van szövegezve, hogy a nyomtatvány utján elkövetett csábítás miatt ugy az 1848 : XVIII. t.-cz.-ben foglalt felelősségi rendszer szerint felelős személy, mint a felelősségi rendszeren kivül álló, tudatosan működő terjesztő is sujtassék. Ennek a rendelkezésnek legfőbb indoka az, hogy — és ezek a legveszedelmesebb esetek — ugy a határszéleken, mint gyakran még az ország szivében is külföldi eredetű csábító nyomtatványokat terjesztenek, a melyekért a mai sajtójogi felelősségi rendszer értelmében senki sem vonható felelősségre. Végül a csábitásnak legsúlyosabb eseteit, az üzletszerű elkövetést és a súlyosabb jellegű visszaesést mint bűntettet különös szigorral, öt évig terjedhető börtönnel és 2.000—8.000 K-ig terjedhető pénzbüntetéssel sújtja a javaslat. Ez a rendelkezés megfelel az ujabb büntetőjogi irányok követelményeinek, melyek a bűntettesek egyéniségének teljes figyelembe vételét kívánják, s míg egyfelől az alkalmi bűntettesekkel szemben a legenyhébb elbánást engedik meg, addig az élettervüket bűntettek elkövetésére alapító, üzletszerű, úgyszintén a megátalkodott, visszaeső bűntetteseket komoly szigorral sújtják. Az üzletszerűség és a visszaesés általános és tételes jogunkban is ismert büntetőjogi fogalmak, a melyeknek közelebbi meghatározásával itt épen azért nem toglalkozom. A minősített és szigorúbban büntetendő csábitás esetei közé nem vette fel ft javaslat a lényegileg ide is tartozó leánykereskedés (traite des blanches) ocsmány üzelmeit, mert ezekkel szemben már az igazságügyminister ur által 1907. évi Julius hó 5-én a képviselőház elé terjesztett s a büntető törvénykönyvek és a bűnvádi perrendtartás kiegészítéséről és módosításáról szóló törvényjavaslat tar' almáz szigorú rendelkezéseket (XI. czikk 38—42. §-ok). A 38. és 39. §-okhoz. Mig a kivándorlásra csábitás a fentebbiek szerint büntetendő cselekmény, ftddig maga a kivándorlás a 40. §. eseteinek kivételével, a polgároknak egyik ala PJöga. E kétségtelen joggal szemben áll azonban az államhatalomnak a javaslat 6» §-ában kifejezett joga és kötelessége, hogy a maga és kivándorló polgárai üdékében a kivándorlást megfelelően irányítsa, ellenőrizze s a kivándorlók jogos srkölcsi és anyagi érdekeit az állam területének elhagyásánál is figyelemmel kis érje. Ezért a javaslat 38. §-a büntetendő szankcziót füz a 6. és a 7. §-okhoz, a melyek szerint kivándorlók elszállításával csak az foglalkozhatik, a kinek erre kelügyministeri engedélye vagy jóváhagyása van. Minthogy az ellenőrzés nélküli s igy jogosulatlan elszállítás az állam és a kivándorlók érdekeit nagy mértékben sérti, a javaslat azt szintén a súlyos vétségek közé sorozza és hat hónaptól három évig terjedhető fogházzal és 1.000— ^•000 K-ig terjedhető pénzbüntetéssel sújtja. Az elszállítás ténye egyszerű és közelebbi meghatározást nem kivánó fogalom, ft mely a kivándorlónak az állam területéről más állam területére való közvetlen tot tatását jelenti. 24*
