Főrendiházi irományok, 1906. XV. kötet • 664-685. sz.

Irományszámok - 1906-685

460 685. szám. kell lerakni és ismét kocsira tenni, azután alkalomadtán rendes helyre lerakni mi természetesen még fokozza a kocsihiányt. E mellett a mozdonyok szénvételezése szerelési vágányok elégtelensége folytán szintén akadályokkal jár és abból a forgalomra hátrány származik, mert a gépek beállítása az ideiglenes széntárolóhelyekhez és onnan való visszavezetése, a tolatást megzavarja. E helyen idővel nagyobb befektetésre leend szükség, mert a rendező vágányoknak már ez idő szerint is megkivánt szaporitása csak az útban lévő vontató telepnek más alkalmas helyre történendő áthelyezése utján valósitható meg. E nagyobb mértékű bővítés czélszerűen az ott tervezett téli, illetőleg kereskedelmi kikötő építésével kapcsolatosan lesz majd foganatosítható, a mennyiben az ott kiemelendő földanyag a pályaudvar feltöltésére alkalmasan lesz felhasználható. A nagyobb költség engedélyezésére azonban ezúttal nem kérek hitelt, csupán a legsürgősebb vágányzati és egyéb kiegészítő munkák előállítására szorítkozom. Szeged-Tisza pályaudvaron a felek által ki- és berakandó kocsik elhelyezésére ez idő szerint csak egy vágány van, ez az úgynevezett tiszai vágány, melyen 65 kocsi fér el és mely fuvarszekérrel csak egy oldalról közelithető meg. Tekintve, hogy naponta 50—60 ily kocsirakomány érkezik, továbbá ugyanezen vágányon a feleknek megrakas végett üres állapotban rendelkezésre bocsátott kocsik is állanak és végre az előző napról is mindig maradnak vissza rakott kocsik : ez a vágány nem elégséges a kocsirakományú forgalom lebonyolítására. A mellett ki kell emelnem, hogy nagyon sok esetben a rakományok nem lesznek azonnal elfuvarozva, hanem csak kirakva. Természetes, hogy oda, a hol már rakomány fekszik, más kocsit állitani nem lehet és igy a kocsikat több helyen meg kell osztani. Másrészt a hozzájáró út is szűk, tekintettel arra, hogy a fel- és leadási darabárúk ugyanazon utón fuvaroztatnak be, illetve el. A fuvarszekerek oly tömegben jelennek meg, hogy a közlekedés csak egymás kerülgetésével tartható fenn. A feladási és egyúttal átmeneti raktár annyira szűk, hogy a jelenlegi darabárúforgalom mellett az árúkat abban elhelyezni alig lehetséges. A rakodás, darabkeresés oly nehézkesen és oly időpazarlással jár, hogy ez mind a gyors kezelés rovására történik. E mellett az újból feladásra került darabárúknak elhelyezésére nem marad hely vagy pedig a berakásra szánt darabok azok által el lesznek temetve. A raktár közepén hagyandó ut ennek következtében oly keskeny, hogy a báltargonczával egymással találkozó munkások egymás mellett nem haladhatnak, hanem csoportonkint kitérés végett vagy egymásra várni, vagy pedig hátrálni kénytelenek. Ez által ismét sok munkaidő megy veszendőbe és minduntalan árútorlódás áll elő. Ezen állapotok alapos orvoslása érdekében okvetlenül és sürgősen szükséges, hogy a feladási raktárral szemben a VII. és az alsó VI. számú vágányok között egy rakodó létesíttessék. Eme rakodón a kirakandó átmeneti darabok ugy helyezhetők el, hogy azok a továbbításhoz csoportonkint készen álljanak. Ez által a feladási raktár ezen árúktól mentesittetnék és tulajdonképeni czéljának megfelelően a feladási árúk befogadására és csoportonkint történő elhelyezhetésére szolgál majd. E rakodó létesitése által a munkabérben és gyorskezelésben oly megtakarítás várható, hogy két év alatt a fölmerült költségek megtérülnek. Szeged-rendező pályaudvar hidmérleggel nincsen ellátva. így mindazok az átmeneti kocsik, melyek mérlegelés végett Szegedre utaltatnak, a Tisza-