Főrendiházi irományok, 1906. XV. kötet • 664-685. sz.

Irományszámok - 1906-685

4oá 685. szám. országnak az a gazdasági kára, a mi az 1905., de még az 1906. évben oly nagy mórtékben érezhető volt, még nagyobb mértékben jelentkezzék, mint a a bogy tényleg jelentkezett. Minthogy pedig a hazai kocsigyárak az 1907. évi XXIX. t.-cz. alapján történt megrendeléssel már is teljesitő képességük határáig voltak foglalkoztatva, sőt a megrendelt kocsik nagy részének szállitását is csak az 1908. évre, egy kis részét pedig még csak az 1909. évre vállalták, minthogy továbbá külföldön sem voltak hajlandók kocsirendelést rövid határidőkre elfogadni, kölcsönkocsik igénybevételétől pedig, az e téren szerzett káros tapasztalatok folytán tartózkodni kívántam: a kocsihiány sürgős kielégítésére azt az egyetlen módot kellett megragadnom, mely a fenforgó körülmények között egyedül lehetségesnek és e mellett a leggazdaságosabbnak is kinálkozott. Ez a mód a külföldön forgalomban levő hazai gyártású kocsiknak vétel utján való bevonása volt. Elfogadtam tehát a pónzügyminister úrral egyetértőleg a magyar vasúti forgalmi részvénytársaságnak azt az ajánlatát, mely szerint az államvasutak szabványai szerint épitett, eddig külföldön futott 3.175 darab különböző typusu teherkocsiját hajlandó eladni a m. kir. államvasutaknak. Az ajánlat elfogadásával meg volt adva a lehetőség, hogy az államvasutak kocsihiányát, ha nem is teljesen, de lényegesen s a mi fő, sürgősen enyIntsem, mert a társaság az államvasutak által megjelölt typusu kocsikból már 1907. óv deczember hó 1-től 1908. január hó végéig 1.541 darabot volt köteles rendelkezésre adni, 1908. év október hó végéig pedig feltétlenül a további 1.634 darabot rendelkezésre adni köteles. A kocsik vételárára nézve a pénzügyminister úrral egyetértőleg ós a ministertanács jóváhagyásával 11,692.920 K 60 f-ben egyeztem meg. E megoldás pénzügyi szempontból is igen előnyösnek mondható, miután ekként a kocsik átlagos egységára csak 3.682 K 80 f, holott uj megrendelés esetén a legutóbbi (1907. évi XXÏX. t.-cz. alapján történt kocsirendelés) egységárak alapján egy kocsi, beszámitva a megfelelő kopási százalékot, átlag 4.507 koronába kerülne. Ha ehhez még hozzáveszszük, hogy az esetleg újonnan rendelendő kocsikat még hosszú beszállitási idők is terhelik, megnyugvással véltem ezen -— a m. kir. államvasutak és közvetve hazai közgazdaságunk c relékében fekvő s pénzügyileg is előnyös — ajánlatot elfogadhatónak. A megállapított és a fentiek szerint elég méltányosnak mondható vételár mellett legnagyobb fontossággal a kocsik átvétele volt, hogy azok tényleg csak oly állapotban legyenek, a mit a kocsik korának megfelelő természetes kopás megenged, mert azt kikötöttem, hogy C3ak ezt fogadom el. E részben kikötöttem, hogy a kocsik átvételének egyenkint és bizottságilag kell történnie a vasúti és hajózási főfelügyelőség egy tagjának vezetése alatt, mely bizottságban az államvasutak, mint vevő ós a vasúti forgalmi részvénytársaság mint eladó egy-egy taggal van képviselve, fentartva vitás esetekre a kereskedelemügyi minister egyoldalú döntését. Az eladó társaság szállitási kötelezettségeinek eleget tett és egyetlen esetben sem vált szükségessé a részemre fentartott egyoldalú döntés jogának gyakorlása. , A mi pedig a beszáilitott kocsik állapotát illeti, arra nézve tájékozási! megjegyezni kivánom, hogy 1908. évi február hó 28-áig mindössze 1.550 kocsi szállíttatott be, melyeknek vételára 5,909.567 korona, az egyes kocsikon bizottságilag megállapított hiá^okért a vételárból levonatott 230.613