Főrendiházi irományok, 1906. XV. kötet • 664-685. sz.
Irományszámok - 1906-685
685. szám. 401 Fentiek szerint tehát összesen kereken 4,210.000 koronát tesz az az összeg, a melyre az 1904. évi XIV. tör vény czikkel a galánta—zsolnai II. vágány munkálataira engedélyezett 18,000.000 koronával szemben szükséges volt, illetőleg e nagy munkálat teljes befejezéséhez még szükséges lesz. Egy harmadik tétele a 3. §-ban emiitett összegeknek a marosvásárhely— szászrégeni vasútvonal megváltása. A m. kir. államvasutak hálózatának kibővítéséről, vasúti és más beruházásokról, valamint a szükséges költségek engedélyezéséről szóló 1904. évi XIV. törvényczikk 2. §a alapján felhatalmazást nyert a kormán}^ arra nézve, hogy a marosvásárhely—szászrégeni helyi érdekű vasutvonalat az 1880. évi XXXI. és az 1888. évi IV. t.-czikk alapján, esetleg az ezekben a törvényczikkekben felállitott elvektől eltérőleg az elsőbbségi részvényeknek évi járadék alapján, a törzsrészvényeknek pedig névértékben való beváltása utján az állam részére megválthassa. Ugyan e törvény 6. §-ának utolsó bekezdése azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a marosvásárhely - szászrégeni h. é. vasút megváltására és a törvényben tárgyalt többrendbeli beruházásokra engedélyezett 153,040.000 K összhitelen felül további 1,460.000 K vehető igénybe, ha a törvény 2. és 3. §-ában megállapított felhatalmazások foganatosításánál, ennek az intézkedésnek a szüksége felmerül. Ennek az intézkedésnek szüksége tényleg felmerült abban az időpontban, a mikor a székely körvasutnak utolsó részlete is munkába vétetett. Ennélfogva az emiitett törvényes felhatalmazás alapján a pénzügyministerium vezetésével megbizott ministerelnök úrral egyetértésben tudomására adtam a nevezett h. é. vasúttársaságnak, hogy a tulajdonát képező vasutvonalat minden tartozékával együtt a magyar állam részére 1907. évi szeptember hó 1-óvel beálló joghatálylyal megváltom és ugyanazon a napon a jókarban átadandó pályát az állam tehermentes birtokába veszem. Egyben értesítettem a h. é. vasút részvénytársaságot, hogy a megváltási árat az 1880. évi XXXI. t.-cz. 2. §-ának második bekezdésében foglaltak, úgyszintén az 1888. évi IV. t.-cz. 10. §-ának utolsó bekezdése alapján fogom megállapítani és az ekként megállapítandó összeget a részvénytársaság rendelkezésére bocsátani. Ily alapon történt a megváltási ár megállapítása 1,777.268 K 84 f. öszszegben, mely összeg az 1904. évi XIV. t.-czikkben előrelátottal szemben 317.268 K 84 f. túllépést mutat. A vasutvonalat 1907. évi augusztus hó 3i-én éjfélkor a magyar állam tulajdonába tényleg átvettem és a megváltási árat a részvénytársaság rendelkezésére bocsátottam. Jóllehet, a megváltási összeg szigorúan az idézett törvények értelmében állapíttatott meg, a társaság mégis további igényeket támasztott, melyekkel azonban elutasitottam, minek következtében a társaság emiitett további igényeinek érvényesítése végett a közigazgatási birósághoz fordult. A 3. §-ban felvett összegek utolsó tételét a magyar vasúti forgalmi részvénytársaságtól az 1907. évben megvásárolt 3.175 teherkocsi vételárát képező 11,692 920 K 60 f. teszi. A mint ezt a vezetésem alatt álló kereskedelemügyi ministerium 1908. évi költségvetésének indokolásában is már részletesen előadni szerencsém volt, az 1907. óv folyamán is. észlelt rendkivüli forgalom fokozott igényeinek kielégítéséről, felelősségem tudatában, minden megengedett módon kellett gondoskodnom, nehogy a m. kir. államvasutak kocsihiánya következtében az Főrendi iromány. XV 1906—1911. 51
