Főrendiházi irományok, 1906. XV. kötet • 664-685. sz.
Irományszámok - 1906-670
070. szám. 285 séges a törlés vagy felfüggesztés is, ennélfogva az, hogy a tagság a munkaképtelenség beálltáig (ártson, magában véve még annál kevésbbé lenne elegendő, mert az, hogy a munkaképtelenség mely időpontban állott be, többnyire nehezen megállapítható, bizonytalan időpont. A munkaképtelenség bekövetkezte tulajdonképen csak a törlés vagy felfüggesztés jogerőre emelkedésével válik teljesen bizonyossá, liquiddé. Ámde ezt az időpontot viszont méltánytalan lenne alapul venni azért, mert a törlési vagy felfüggesztési eljárás tartama nem függ az intézeti tag akaratától s igy ellátási igényének megnyílta tőle nem függő okból esetleg huzamos időre kitolatnék. Helyesebbnek mutatkozik azért, ha a törlési vagy felfüggesztési eljárás folyamatbatételének időpontját vesszük az ellátási igény megnyíltának időpontjául, mert az eljárás folyamatbatételét az intézeti tag, esetleg törvényes képviselője is kérheti, s ezzel a tagnak vagy törvényes képviselőjének módjában áll az ellátási igény megnyíltát is előidézni. De meg másrészt nyilván előnyösebb az intézeti tagra, ha a tiz évi várakozási időnek nem már a munkaképtelenség bekövetkeztekor kell teljesen leteltnek lennie, hanem ebbe az időbe a munkaképtelenség bekövetkezte és legalább a törlés vagy felfüggesztés iránti eljárás folyamatbatétele közt lefolyó idő is beszámittatik. Az ellátás mértékét az alapszabályok által megállapítandó mathematikai táblázat határozza meg. A 15. §-hoz. A 15. §. az elhalt intézeti tag után hátramaradt feleség ellátási igényét s ennek előfeltételeit állapítja meg. Itt első sorban az özvegy nő jő tekintetbe. Az özvegyet a következő két előfeltétel együttes fenforgása esetében illeti ellátás. Az egyik előfeltétel az elhalt férj intézeti tagságának tartamára vonatkozik, melyre- nézve azt kívánja meg a javaslat, hogy a férj a halálát közvetlenül megelőző öt év alatt szakadatlanul tagja lett légyen az intézetnek (15. §. 1. pontja). E szerint tehát a javaslat az özvegyre nézve a várakozási idő tartamát rövidebbre szabja ugyan, mint magára az intézeti tagra nézve, mert az özvegyen s általában az elhalt intézeti tag családján kivan a javaslat első sorban segíteni; teljesen azonban itt sem ejti el a várakozási idő kellékét, bármily kivánatos lenne ez, mert ezt a mathematikai számitások épenséggel nem engedik meg a javaslat által különben kedvezőbb elbánásban részesíteni kivánt családtagokra vonatkozólag sem. Az, hogy az intézeti tagságnak a férj haláláig kell tartania, kizárja az özvegy ellátási igényét, ha a férj halála előtt a 7. és 8. §-on alapuló törlés, büntető vagy fegyelmi Ítélet vagy az állampolgárság elvesztése következtében megszűnt az intézet tagja lenni, habár tagsága az öt évi várakozási időnél hosszabb időn át tartott is. Ellenben, ha a férj halála időpontjában azért nem volt az intézetnek tagja, mert az ügyvédi lajstromból munkaképtelenség okából törölték, ez esetben az özvegyet az ellátási igény a javaslat 17. §-a értelmében fogja megilletni. Másik előfeltétele az özvegy ellátási igényének, hogy házassága a férj intézeti tagsága alatt legalább két évig tartott és a férj halálakor közös háztartásban éltek (15. §. 2. pontja) légyen. A javaslat ugyanis nem akarja az intézetet oly nő ellátásával megterhelni, a kit férje az ellátási eset bekövetkeztének küszöbén, esetleg csak azért tett törvényes feleségéve, hogy részére az ellátást biztosítsa; azért tehát szükséges kellékül megkívánni, hogy bizonyos huzamosabb időn át álljon fenn az intézeti tag házassága. A javaslat oly házasságot kivan meg, mely az elhalt tag intézeti tagsága alatt legalább két éven át állott fenn, tehát a melyet az intézeti tag halálát legalább két évvel megelőzőleg kötött. Ha azonban az intézeti tagot halála előtt az ügyvédi lajstromból munkaképtelenség okából törlik, nem t
