Főrendiházi irományok, 1906. XV. kötet • 664-685. sz.
Irományszámok - 1906-670
284 670. szám Más lenne az eset, ha az intézeti tag munkaképtelenség okából nem felfüggesztetnék az ügyvédség gyakorlatától, hanem a lajstromból töröltetnék, s utóbb munkaképtelensége megszűnvén, a lajstromba újból felvétetnék. Ily esetben, minthogy a lajstromból való törléssel az intézeti tagság megszűnik és igy a tagságnak folytonossága megszakad, az uj felvételnek szigorúan véve már nem lehet a várakozási időre kiterjedő visszaható ereje s az uj felvétellel az intézeti tagságot újból kezdődőnek kell tekinteni a várakozási időt illetőleg is. Az eset körülményeitől függ azonban, hogy ilyen esetekben is különösen, ha a munkaképtelenség időleges tartama nem volt előrelátható, s nyilvánvaló, hogy a felfüggesztés helyett a törlés csupán a munkaképtelenség természetének és tartamának téves megítélése, nem pedig az ügyvédnek tudatos lemondási szándéka következtében mondatott ki, a formai törlés ellenére is csak a felfüggesztésnek fentebb érintett enyhébb következményei álljanak be. Az efféle, előreláthatólag csakis kivételesen előfordulható esetek méltányos megítélését megnyugvással lehet az intézet igazgatóságának belátására bizni ; de az érintett következmények különbözősége különösen gondos eljárásra utalják az ügyvédi kamarákat is a munkaképtelenség természetének vizsgálata s megállapítása tekintetében abban az irányban, hogy a munkaképtelenség okából való törlést csak olyan esetekben mondják ki, amidőn a körülményekből, s különösen a betegség vagy testi fogyatkozás természetéből valószínűséggel következtethető, hogy az ügyvédi gyakorlat folytatásának lehetősége utóbb nem fog beállani. Az intézeti tag ellátási igényének másik előfeltétele: a legalább tiz éven át szakadatlanul tartó tagság, azon a megfontoláson alapszik, hogy az intézet tagjainak korlátolt számára s az évi hozzájárulások csekély összegére való tekintettel az intézetet nem lehet arra kötelezni, hogy az életbiztosító intézetekhez hasonlóan a belépés után azonnal nyújtsa az ellátást, ha az előfeltételéül megszabott esemény bekövetkezik. Az intézet nem biztosítási alapon épülvén fel, hanem nyugdíjintézet jellegével bírván, az ellátás terhét csak egy bizonyos idő (várakozási idő, carenzidő) elteltével lehet reá róni, épp úgy, mint ez a közhivatalnokok nyugdíjánál és más nyugdíjintézeteknél is megkívántatik. A várakozási idő alatt az intézet a befolyó díjakból egy bizonyos minimális díjtartalékot szerezhet, mely a biztosított esemény beálltától függő kötelezettségeinek teljesítésére őt mindjobban képessé teszi. Mennél rövidebb ez az idő, annál nagyobbaknak kell lenniök az évi járulékoknak, a melyeket a tagoknak fizetniök kell. Azr ügyvédi nyugdíjintézet tagjainak a javaslatban megszabott évi járulékaihoz képest a mathematikai alap tiz évi várakozási időt kivan meg, mely mellett az intézet a reá háruló koczkázatot nagyobb veszély nélkül elvállalhatja. Az előadottakhoz képest önként érthető és a 3. §. rendelkezéséből is következik, hogy az ellátás előfeltétele oly tiz évig tartó tagság, amely alatt a tag vagy helyette a kamara (6. §.) az évi járulékokat, mint az ellátásért járó díjakat fizette. Az esetleges felfüggesztés ideje ennélfogva, habár nem szakítja is meg a tagság folytonosságát, csak az évi járulékok befizetésének feltétele alatt lesz a várakozási időbe beszámítható. E részben az alapszabályoknak kell majd tüzetesebben rendelkezniök. A fennálló nyugdíjintézmények általában bizonyos huzamosabb időn át szakadatlanul tartó intézeti tagságot (közszolgálatot) kivannak meg az ellátás előfeltételéül. A tagság megszakítása a számítási alapot zavarja meg s bonyodalmak nélkül nem is lehet az ily megszakításokkal létrejövő várakozási időt figyelembe venni. A tagságnak az ügyvédi lajstromból való törlés vagy felfüggesztés iránt indított eljárás folyamatbatételéig kell szakadatlanul tartania. Jóllehet az ellátás alapjául szolgáló eseméay, a munkaképtelenség, már előbb következik be, azonban minthogy a javaslat szerint az ellátási igény megnyiltához ezenfelül szűk-