Főrendiházi irományok, 1906. XIV. kötet • 594-663. sz.
Irományszámok - 1906-608
72 f>08. szám. sát számvevősége által teljesitette. Az 1892. évi XXIV. t.-cz. 33. §a azonban a rendelkezést eltörölte, s ugy az előzetes költségvetés, mint a költségek végleges összegének megállapítását az eljáró kir. törvényszékre bizta, s ezzel a kir. bíróságokra rótta e munkálatok tisztán technikai részét is. Ez a gyakorlatban számos panaszra adott okot, mert egyrészt idejét rabolja el az érdemleges munkára hivatott bírónak, másrészt pedig felületességre vezet, különösen a költségek végösszegének megállapításánál, miután ez már tulajdonkópen az eljárás befejezése utáni időre esik. Ennélfogva czélszerünek látszik, ha legalább a költségek végleges összegének bii'ósági megállapítása előtt a vonatkozó számadásokat az igazságüg}^minister számvevősége számszerűleg felülvizsgálja s ezzel a bíróságot a tisztán technikai munka alól felmenti. De ezzel azután az is biztosítottunk látszik, hogy a költségek végleges összegének megállapításánál az eddig tapasztalt felületesség megszűnik. Viszont a költségvetés előzetes megállapításánál a számvevőség szerepe nélkülözhető, mert a költségvetés összeállításánál a bírónak segítségére van ;i működő mérnök (földmérő) is, és mert az esetleges számadási hibák a költségvetés végleges összegének megállapításánál kiigazíthatók. Czélszerünek mutatkozik kimondani azt a törvényben, hogy a birtokrendezési költségek kezelése is a közadókról szóló törvények vonatkozó intézkedéseinek megfelelő alkalmazásával történik. Ez által elkerüljük az eddig e tekintetben fennállott bizonytalanságot. és kétségtelenné tesszük azt, hogy a pénzügyi közegek a birtokrendezési költségek behajtásáért épp ugy fognak felelni, de viszont épp ugy fognak jutalomban is részesülni, mint ha azok közadók volnának. Ez az intézkedés biztosítani fogja a birtokrendezési költségeknek gyorsabb behajtását, mert jelenben e körül különösen a legalsóbb fokú pénzügyi és közigazgatási közegek részéről nagyfokú lanyhaság észlelhető. A birtokrendezést, de különösen a tagositási ügyek lassú lefolyásának legfőbb oka a költségek hiánya. Arra pedig, hogy ez a késedelem jogilag és gazdaságilag mily káros következményekkel jár, az általános indokolásban már rámutattam. A tagositási költségek állami előlegezésére vonatkozó eljárás részleteit rendeletek szabályoznák. E rendeletek szerkesztésénél az volna a kiinduló pont, hogy továbbra is az igazságügyministerium kezelje az állami előlegezési alapot, a mely immár 7(50.000 koronára rug. Az egyes községekben kivetett tagositási költségjárulékokat a birtokosok ebbe az alapba fizetnék be. Az igazságügyministerium azután — az egyes kir. törvényszékek által előzetesen megállapitott költségvetés alapján — a kir. törvényszékeket evenly int a valószínű szükségletnek megfelelő hitellel látná el, a mely hitel terhére utalványozná a kir. törvény szók — megfelelő ellenőrzés mellett — az év folyamán esedékessé vált összes tagositási költségeket. A mennyiben a jelenlegi állami előlegalap, valamint a birtokosoktól időki ízben befizetendő költségjárulókok a szükségletet nem fedeznék, a hiány fedezéséről természetesen az állami költségvetés keretében kellene gondoskodni. Az államkincstárt azonban e mellett kár nem érheti, mert az 1880. évi XLV. t.-cz. 35. §-ának rendelkezése e tekintetben kellő biztosítékot nyújt. A kamatokban esetleg beállható vesztosóget pedig bőven kárpótolja az
