Főrendiházi irományok, 1906. XIV. kötet • 594-663. sz.
Irományszámok - 1906-608
608. szám. 57 Az arány ositási törvény tehát, épúgy mint az úrbéri kapcsolatból fenmaradt haszonvételek elkülönítéséről szóló törvény, a kisbirtokos részesek számára a közös birtoklást nemcsak fentartandónak mondotta ki, hanem az 1871. évi LV. t.-cz. 6. §-a azokat is részelteti a közös birtokból, a kik azt eddig mint községi lakosok csupán községi illetőségüknél fogva szabadon haszonélvezték. Mindenki tekintet nélkül arra, hogy van-e egyéni birtoka, ha a községi illetőségénél fogva haszonélvezője volt a közös területnek legalább a legkisebb birtokú közbirtokossal egyenlő mennyiséget kapott, illetve haszonvételi jogát kapta. A közösségre kötelezett részesek számára kijelölt terület csonkit;i sa, illetve a törvény czólzata ellenére az apró illetmények egyesitése, és azoknak a közösségből való kivonása következtében éppen azok a nagy többséget képező fos existentiák szenvedtek gazdasági hátrányt, a kik sem értelmiséggel, sem kellő tőkével nem birtak ahhoz, hogy nagybirtokossá tehessék magukat. Mmel kisebbé vált a közösben maradottak területe, annál kevésbé volt lehetséges s közös birtokoknak a helyes gazdasági czélt szolgálni. Van község, a melyben a lakosok száma 4.224, a hol a 12.972 holdat kitevő közös ingatlanból 5-10 egyén kilenczezer holdat egyéni tulajdonná változtatott át, és csak a fenmaradó 3 972 hold közhatár maradt az állandó közösségre kötelezett birtokosság használatában. Van község, a hol fi 13.592 hold közös ingatlanból néhány egyén részére 10.000 hold különittetett el mint egyéni birtok, a fcenmaradó 3 592 holdon pedig 6.146 lakos fogja, gyakorolni a közös hasznalatot. Van község, a hol 3.793 hold közhatárból 2.600 hold alakittatik át egyéni tulajdonná, és 5.105 lakos gyakorolná a fenmaradó részen a közös haszonvételt. A tulajdonközösségek megbontása tehát nem hozott létre előnyös változást a földbirtok megoszlásában. A paraszt-birtokosok állandó jellegű közösségeit átváltoztatta egy-két ember magántulajdonát képező nagy birtokává. Latifundiumokat teremtett ott, a hol azok nem voltak. Paraszt existentiák nyomán épített fel nagy vagyonokat.E változások hatásaima még nem mutatkoznak a in;i,<>uk intenzivitása Um azért, mert a faterméks munkabérek fejében ideig-óráig pótolja, az elvesztett használatot; de az elvesztett tulajdont nem lesz képes pótolni, es a felosztott területek elértéktelenednek, kopárok, pusztákká fáinak. ) . /5 Jegy z et: A földmívelésügyi minister székelyföldi kirendeltsége javaslatában vázolván az erdők és legelők mértéktelen pusztítását s az azokból eredő veszedelmeket, a következőket mondjaNagyban gyarapította és növeli manap is a kopár területek "pBŐdérót a« aranyo* ltas °k rendjén a közlegelőknek és erdőknek a gazdasági képtelenségig történt felosztása ^^M 1 * az egyéni tulajdonba ment legelők feltöretése és íeltétler^ erdőtalapn állo erdők kiirtása. Némely vidéken valósággal ideges láz fogta el az embereket, hogy a felosztott erdők és legelők szüztalaját mielőbb feltörhessék, és kihasználhassak. A legelőben leginkább szűkölködő Maros-Torda vármegyében csak a felosztott legelőkből az utolsó két évtized alatt mintegy 8.000 kat. holdnyi terület töretett fel különösen a Nyárád és Kisküküllő völgyében Több száz kat. holdra megyén a kiirtott erdők területe is, és bátran lehet áMteni hogy ezek és a feltört legelők KP/o-a mar elkoparosodott és hasznavehetetlenné vált ' • i A testületi erdők elpocsókolását előmozdító körülmények egyike az, hogy a nép a java fejlődésében lévő és kihasználásra még nem érett erdejének egy részét kénytelen feláldozni és piaczra dobni, a másik pedis a fakereskedőknek a székelyföldi erdőeladasokkal szemben tanúsított ama magatartása, hogy a szabad verseny kizárásával az erdők megvételére nézve egymás között kiegyeznek. ,. , ( Pedig nem kívánatos, hogy a határszéli erdők magánkézbe kerüljenek, mert magánegyénnek aligha lehet ozólja, hofy az amúgy is nehezen megközelíthető ós keveset jövedelFSrendi iromány. XIV. 1ÍKK3—lí)ll. 8
