Főrendiházi irományok, 1906. XIV. kötet • 594-663. sz.
Irományszámok - 1906-608
(Î08. szám. 53 elkülönítendő illetményeknek és azok elhelyezésének megállapítása ós a közösségben maradó felek között a részesedés arányának megállapitása (1880. évi XLV. t.-cz. 19. és 27. §-a), az érdemleges Ítéletek vagy egyeszségek legtöbbször csupán a működő mérnök feladatává teszik az elkülönítendő illetmények megállapítását. A közösségben maradó felek között a részesedós arányát sem foglalják magukban, hanem ezt is a mérnök által elkészítendő arány-táblázatra utalják. Ez az intézkedés azt eredményezi, hogy az érdemleges tárgyalás után könnyű alkalom nyílik az arányjog-vásárlásoknak, elkülönítésre igényt tartó illetmények képzésének és ezek megállapitása, elhelyezése a működő mérnök feladatává válik. Ilyképpen a jogerős Ítélet védelme alá helyezett elhelyezkedéseket — a mi a különböző értékeket képviselő erdő és havas arányosításánál különösen fontos — a mérnök foganatosítja, illetve változtatja. A műszaki közeg feladatává tétetvén az itólet szerint, hogy az ily egyéni tulajdonokat megállapítsa és »elhelyezze, a hogy tudja«, az arányositási eljárás legéletbevágóbb kérdéseit a mérnök oldja meg, mindig a, közösségiben maradottak rovására, a törvény rendelkezései ellenére és a birói hatáskör csorbításával Felemlítendő, hogy az arányrész-vásárlások, összesítések ós kiszakitási >k a legújabb időkig jogorvoslat utján a felsőbb bíróságok ölé nem kerültek. Az érdekeltek az e tekintetben előfordult vitás kérdéseket — sokszor némi áldozatokkal — békésen intézték el. Nagy fontosságú ez irányban a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla 2,314/906. polg. szám alatt hozott végzése, a melylyel Gyergyóditró közhelyeinek arányosítása ügyében a csíkszeredai kir. törvényszék végzését feloldotta az indokolás szerint azéit: mert az egyezségből nem tűnik ki, hogy mely telekkönyvileg is kitüntetendő egyéni birtok után illeti meg az illető jogosultakat a. természetben elkülönítendő illetmény. Ennek szabatos megállapitása pedig lényeges mar azért is, mert a jogosultak olyan arányjogokat is szereztek meg, à melyeknek természetben való elkülönítése helyt nem foglalhat, hanem a melyekre nózvo őket éppen ugy, mint jogelődeiket illette volna, csakis a használat joga fogja megilletni. Ugyanezen bíróság 3.544/906. szám alatt hozott végzésében Papolcz kozseg közhelyeinek arányositási ügyében azért oldotta fel az első bíróság i ,tét, mert az indokok szerint a birtokváltozások felvétele nem szabály.^zeruleg törtónt, azok jogczíme kitüntetve nincsen, és nagyrészük az ügyiratoknál levő és a felek által mellékelt oly szerződéseken alapulnak, a melyek tartalma szerint az egyik vagy másik arányrészre jogosított megállapítandó részesedési igényét ós nem a megállapításnál alapot képező birtokmennyisóget ruházta át, a mi birtokváltozást nem képez. A felsőbíróságok általában véve igyekeztek útját állani o bomlási folyamatnak, ,i hol lehetett. Az alsóbiróságok azonban a direktívákat nem mindig kövotik. A közérdek képviselete hiányzik az eljárásban. Ha a felek képviselői jogorvoslattal nem éltek, az ítéletek jogerőre emelkedtek, ha pedig egyezséget kötöttek, azt a kir. ítélőtábla még jogorvoslat esetén is csak alaki szempontból vehette birálat aki. (1880. évi XLV. t.-cz. 20. §-a„) Az úgynevezett csoportkópviselők a magánérdek befolyása, alól maglikai kivonni nem voltak képesek. így emelkedtek jogerőre olyan megengedhetőségi ítéletek, a melyek a község nyilvánvaló érdekéibe ütköztek, érdemleges ítéletek ós egyezségek, a melyek alakilag és anyagilag is törvényt Bértettek, ós igy hajtottak végre ujraarányositásokat a kir. Curia elvi álláspontjának ellenére. A törekvés, a tulajdon közösségekből szabadulni és egyéni birtokokai
