Főrendiházi irományok, 1906. XIV. kötet • 594-663. sz.
Irományszámok - 1906-608
48 608. szám. A felső birói gyakorlat 1902. óta következetesen kizárta ugyan a külbirtokosokat a részesedésből, ez azonban nem irányította mindig az alsó bíróságokat. Ezek különböző álláspontokat foglaltak el, és határozataik felébb vitel hiányában legtöbbször jogerőre is emelkedtek. Meg lett állapítva a külbirtokosok illetménye pl. Gy. Remete, Cs. Csomortán, Csobotfalva stb. közhelyeinek arányosításánál abból az indokból, mert a közjavak »reális jog« természetét öltvón fel, minden oly ingatlan, a mely valamely belbirtok kiegészítő részét képezi a közösből részesítendő. 6 Az osztó kulcs terjedelmét illetően azonban 1902. óv óta állandónak mondható a birói gyakorlat. A puszta-legelők, havasok, erdők a külső birtokba be nem számittatnak ós a részesedésre jogosítottak egyezsógileg zárják ki legtöbb esetben ezeket a területeket az arány kulcsból. Az egyéni illetmények elkülönítése és a közösségek felbontása. Az arányosításról rendelkező törvények másik és legfontosabb rendelkezése, a mely ujabb szabályozást igényel, az állandó közösségek és az egyénileg elkülöníthető illetmények kérdése. Az 1880. évi XLV. t.-cz. 25. §-a szabályozza jelenleg a közbirtokosok elkülönítési jogát és az állandó közösségben maradó részesek használatának jógiit. Az Appr. Const. 3. r. 29. czíme szerint, épp így a kolozsvári 1846/7. évi XV. t.-cz. szerint is erdőkből, legelőkből és havasokból korlátlanul bármelyik közös birtokos kívánhatta a közös vagyon felosztását. A székelyföldön nem voltak egyáltalában feloszthatók az Appr. Const. 5. r. 70. czíme szerint a lókötő helyek, az Appr. Const. 3. r. 29. czíme szerint a, köz- ós nyomásban lévő helyek, ugy mint ökör-tilalmasak, közönséges marhalegelő és az Appr. Const. 3. r. 76. czím 2. fejezet szerint a havasok sem. Ezek a joggyakorlat szerint a székely népnek felosztás alá nem eső »bónumai«. (A marosvásárhelyi kir. itólő tábla 1831. évi február 28-án kelt Ítélete a zágoni közhelyek arányosítása ügyében.) Az 1871. évi LV. t.-cz. 8. §-a szorította meg először a közbirtokos elkülönítési jogát az erdőkre nézve, a mennyiben ngy rendelkezett, hogy a közbirtokos illetményének természetben való .elkülönítését csak ngy kívánhatja, ha illetményére legalább 100 kat. hold esik. Ellenben a legelőre nézve minden közbirtokosnak feltétlenül, a havasokra nézve a birtok arányában való többség kérelmére, tekintet ' nélkül az egyéni illetmények nagyságára, megadta az elkülönítési jogot. Ezeket a rendelkezéseket azonban már az 1880. évi XLV. t.-cz. módosította. A legelők és havasok ugyanis tömegesen kerültek felosztás alá. Nem korlátolta a felosztásra való törekvéseket az a körülmény sem, hogy az erdők felosztása meg volt nehezítve, mert sok helyen éppen avval a kijelentéssel, hogy az illető közös terület, a mely erdőség volt, »havas «-note, neveztetett, illetve a birtokosság a feloszlatni kórt területet »havas «-nak nevezte s ekképen a törvényben a » havasok «-ra nézve megállapított feltételek fennforgását látta, a területet felosztás alá vették. (Kibéd, Szováta, Eted, Kisgalambfalva, Málnás stb.) Lehetetlen birtokviszonyok és telekkönyvi állapotok keletkeztek, és a perek egész áradata zndult a birtokosságra. 6 Jegyzet: À 11.127/905., 5.216/906. számú első birói Ítéletek a csíkszeredai kir. törvényszéknél. •
