Főrendiházi irományok, 1906. XIV. kötet • 594-663. sz.

Irományszámok - 1906-608

608. szrárn. 45 Egyéni illetményük elkülönitésót a volt földesurak, továbbá azok a részes felek kivánhatják csak, a kiknek illetményei a 100 kat. holdat meghaladják. Legelöknél ott, a hol az úrbéri elkülönitós még meg nem történt, az elkülönítés folyama alatt az 1871. évi LIII. t.-cz. 42. §-a szerint mindenegyes volt zsellér vagy jobbágy követelheti, hogy legelőilletménye külön, s a mennyiben a helybeli körülmények engedik, többi birtokával egyesítve, hasittassé k ki. Ott, a hol az úrbéri elkülönítés folytán vagy más módon (vásárlás osere) közös legelők keletkeztek, ezek egyéni felosztása az 1894:

XII t.-cz. 12 §-a alapján csak a földmivelésügyi minister engedélyével történhetik meg. Az aránvositás tárgyául szolgáló azon közös legelőkből (az 1880. évi XLV. t.-cz. 25. §. 1. pontja), a melyek a mivelés alatti határban feldíszítek ós a melyeknek területe legalább felében állandó szántáéi mivelésre alkalmas, minden részes fél kivánhatja illetményeinek kiszakitását; a külön álló és másnemű mivelésre nem alkalmas legelőkből csak a volt földesurak és azok a részes felek, a kiknek egyéni illetménye a 100 kat. holdat meghaladja. (U. a. törv. 25. §. 2. b) pontja.) Ily képen tehát a fajzás fejében kiadott úrbéri erdőségek ív és a 100 hóidon aluli illetményekből képződött erdő, havas ós külön álló legelőterületekre az állandó közösség tartatott fenn, a mely közigazgatási engedélytől feltételezetten sem bontható meg; ellenben az úrbéri legelőközösségek az a ibéri elkülönitós folyama alatt a részesek akaratából, azután a földmivelésügyi rainisterium hozzájárulásával felbonthatók. (1894. évi XII. t.-cz.) A birtokközössógek felosztása alkalmával a jogosultság ós az aránykulcs tekintetében úgy a nemesi, mint a volt úrbéres agrárius közösségek arányositásánál különösen két irányban mutatkozott ellentót a törvény magyarázatánál. Eltérő megállapítást nyert sok esetben az arányjogosultság ós az osztókulcs; az egyéni illetményeket pedig felosztható szabad tulajdonná alakították át sok esetben, holott azoknak állandó közösségben kellett volna maradniuk. Az úrbéri elkülönítés folytán keletkezett agrárius közösségekben részesedésre jogositva van minden volt úrbéres ós ennek jogutoil]a. A részesedés ós annak aránya a jobbágy telki állományok terjedelme szerint állapittatik meg. Az úgynevezett nemesi közbirtokosságok arányosításánál a jogosultságot az 1871. évi LV. t.-cz. 1., 3., 4. és 6. §-ai irják körül. Ugyan e szakaszok állapitják meg az osztó-kulcsot a részesedésnél. Jogosult az, a ki az ingatlanok közös használatában van. Ugy az 1. §., mint a 15. $. a közösen használt ingatlanokról szól, mint az arányosítás tárgyáról; és a harmadik §. aránykulcs gyanánt elsősorban az eddig gyakorolt közös használat mérvét állapitja meg. A 4. §., a midőn az arányosítás kulcsául az egyéni birtok terjedelmét jelöli, hivatkozván a »mindegyik« részes félre, a ki az arányosítandó ingatlan közös használatában van. a jogosultságot szintén a használat tekintetbe vételével határozza meg. Ezt a szakaszt kiegésziti a 6. §., a mely, ha aránykulcs gyanánt ajognsiiltak között az egyéni birtok szolgált, a közösekből a birtoktalanokat is részesiti, a mennyiben a közös ingatlanokat jogszerűen használták. A 4. §. az, a mely az arányosításoknál, egyetlen kivételtől eltekintve, ;dtálában alkalmaztatott és pedig ugy, hogy az egyéni külső és belső birtokok területe arányában a jogosultság is és az aránykulcs alapjául szolgáló »külső« birtok terjedelme is eltérőleg nyert megállapítást. Az 1871. évi LV. t.-cz. által történt szabályozást megelőzően érvényben