Főrendiházi irományok, 1906. XIV. kötet • 594-663. sz.
Irományszámok - 1906-608
46 008. szám. volt összes törvények, az Appr. Const. III. r. 29 fej., az 1807. évi 21. t,-cz. 12. §-a, az 1836. évi XII. t.-cz. 2. §-a, az 1846/7. évi XV. t.-cz. 5. §.-ának 2. b) pontja ós a régi joggyakorlat is a jogosultságát a régi belső telkek birtokához, az ez alapon gyakorolt közös használathoz kötötték. 2) Osztókulcs gyanánt szintén a régi belső telkek szolgáltak. Vagyis az arányosítandó közös ingatlanból mindenki részesedett, a ki régi belsővel birt ós az a belső, ós ez ehhez tartozó ingatlanok terjedelme szolgált az arányositás kulcsául. A még nem arányosított ingatlanok hasznai természetszerűleg az egy községben lakó, ott belsőséggel, »füst«-tel biró birtokosokat illették meg. Az 1871. évi LV. t.-cz. 15. §-a áltál kötelezőleg elrendelt arányosításokat megelőzően az idegen, a »bebiró« (külbirtokos, a, kinek belsősége nincsen) a közös ingatlanok hasznaiból soha sem részesedett. A területek felosztásánál lett később kérdéssé téve, hogy a bebirót illeti-e a közös területből részesedés? Az 1871. évi LV. t.-cz. a külső ós belső birtokok területéhez köti a része« sedési arányt, a nélkül hogy a jogosultságot másképen meghatározná, mint hivatkozással a közös használatban álló birtokosokra. Kétségtelen azonban, hogy e törvény a jogosultság eddigi alapját még mm változtatta. Nem tette jogosultakká azokat, a kik az arányositás élott az ingatlan hasznaiból sohasem részesültek azért, mert a községben nem laktak, ott belsősóggol nem birtak. A mint azt az Appr. Const. III. 29. czíme, az ezt módositó és kiterjesztő 1846/7. évi erdélyi országgyűlés XV. t.-cz. 5. §-a, a régi Partium területén ma is érvényben levő 1836. évi XII. t. ez. 2. §-a megállapítják, ugy maradt a jogosultság változatlan az 1871. évi LV. t.-cz. 4. §-ának érvénybe lépte után is. Jogosultak azok, a kik a törvény életbelépte idejében közös használatot gyakoroltak azon az alapon, mert belsővel birtak a községben. Vannak azonban Ítéletek, melyek szerint kül- és belbirtokos között külön]>ség nem tétetett. Ezek értelmében jogosult mindenki, a ki a községben akár belső, akár külső ingatlant bir. Cs. Csatószegl983/89. 1. és 28/90 III. bírói itélet. y ) Ellenben vannak Ítéletek, a hol az úgynevezett bebirók jogosultsága nem állapíttatott meg: azon az alapon, mert a régi törvényeink közhasználatú ingatlanok használatára ós ezekből osztály utján való részeltetósro csak az 2 ) Jegyzőt. -A. bögözi közbirtokosság arányosítása ügyében 1821. évben hozott marosvásárhelyi kir. táblai Ítélet indokai szerint a községi belső telek birtoka után jár a részesedés : »A mi a Fosztó István és Szabó István közt fennforgott azon kérdést illeti, hogy a közlielyekbeli rész csak a belső telket appertinentiák nélkül zálogban biró Szabó Istvánnak-e vagy a tulajdonos és az appertinentiákat biró tulajdonos Fosztó Istvánnak adassék ? erre nézve, mivel a belső telkek birtoka után jár a közhatárok osztálya, a belső telek birtokossát addig, a meddig zálogban birja azt, az azután járó közhatárbeli rész is, ugy mindazonáltal, hogy a teleknek a tulajdonoshoz visszabocsátásával ama résznek is ki kell bocsáttatni.« Ugyanígy a Zágoni 1831. évi február 28-án kelt Ítélet. ') Jegyzet: Csik-Csatószeg községére nézve a következő indokolással részesítette az elsőfokú biróság a külbirtokosokat : »A Csatószegben lakó birtokosok azon kérésének, hogy a külbirtokosok a közhelyekbeli résztől elzárassanak, hely adható nem volt, mivel aránykulcsul a birtok mennyisége állapittatik meg és mivel a csató szegi határban eső birtokok között, tekintettel arra, hogy bel- meg, külbirtokos a tulajdonos, különbség nem tehető, fennebb hivatkozott törvény 4. §-a sem foglal ilyen rendelkezést magában, általában vagy arra vonatkozott rendeletekben fel nem található oly intézkedés, melynek alapján a külbirtokosok birtokaik utáni részesedésből kizárhatók lennének«. (Ezzel elJenkező Ítéletek alább).
