Főrendiházi irományok, 1906. XIV. kötet • 594-663. sz.
Irományszámok - 1906-608
44 608. szám. Igaz ugyan, hogy az 1871. évi LV. t.-cz. 11. §-a elrendelte, hogy az a községi vagyon, a mely folytonos gyakorlattal kizárólag községi közjövedelmi forrásul használtatott és mint ilyen egyéni ingyenhasználat tárgya nem volt, valamint az a községi vagyon is, a mely okiratilag a községi szükségletek fedezésére rendeltetett, sem arányosításnak, sem elosztásnak nem tárgya, ós hogy az ezután is a rendelt czélra kezelendő. A törvény ezen intézkedése azonban csak a lehetőséget adta meg a felosztás mellőzésére, de nem rendelkezett imperative, mint a hogy a törvény az úrbéres erdőségekre nézve, a királyföldre nézve és a naszódvidéki községekre nézve tette. A birói gyakorlat egy-két esettől eltekintve csakhamar egyöntetűen arányosítás alá tartozónak rendelte a székelyföldi közösségeket, bár kivétel nélkül mindenikről bizonyítható volt, hogy azok nagyobb részben községi közjövedelmi forrásul szolgáltak, illetve egyéni ingyenhasználat tárgyai nem voltak. 1 ) A mi a törvény hatályossága szempontjából az agrárius közösségek művelési nem szerinti megkülönböztetését illeti, (figyelmen kívül hagyva a jelentőséggel nem biró nádasokat) az erdőkre és legelőkre nézve eltérő intézkedéseket foglal magában a törvény. Az 1871. évi LIII. t.-cz. 32. §-a az úrbéri szabályozás folytán elkülönitett úrbéri erdők feloszthatatlanságát állapítja meg. Ugyancsak nem szolgálhatnak egyéni felosztás tárgyául az 1880 :XLV. t.-cz. 25. §-a szerint az arányosítással kapcsolatosan elkülönített úrbéri erdőilletmények sem. Ugyanezen törvényszakasz rendelkezései szerint az arányosítandó nemesi közbirtokosságokban azok az illetmények, a melyek a 100 holdon aluli részeseket illetik meg, állandó közösségben használandók. *) Jegyzet: A székelyföldi közös használatú ingatlanok közbirtokossági vagyon jellegét a Gyergyó-Ditró és Gyergyó-Szárhegy aranyositási perében hozott 129/89. számú ítélet a következő indokokkal állapítja meg : •»A. székelybirtok (haereditas siculica) a nemesi jogon bírt javakhoz tartozván, jogi természetéből önként következik, hogy a székelyföldi birtokos közönségek birtokában találtató közös ingatlanok tekintetében közbirtokossági jogviszony forog fenn. A szabad székely az általa közösségben birt székelyföldi javaknak oly teljes jogú tulajdonosa volt, mint más nemesi javak közbirtokosa. Ahhoz tehát, hogy az általuk ily jogon tirt javak jogi természete megváltoztassók s azok közösségi allodiummá alakíttassanak, szükséges volt az illető érdekelteknek közmegegyezése vagy pedig be kellett következni oly jogi tényeknek, melyeknél fogva a változás a jogosultak akaratja ellenére is állott be. Az 1871. évi LV. t.-cz. 11. §-a szerint kötelesek lettek volna alperesek bebizonyítani, hogy a felperesek által arányosittatni kért ingatlanok és javadalmak, oly községi vagyont képeznek, mely folytonos gyakorlattal kizárólag községi jövedelmi forrásul használtatott, mint ilyen egyéni ingyen használat tárgya nem volt, vagy hogy az okiratilag a községi szükségletek fedezésére rendeltetett, alperesek azonban ezen döntő körülményeket nem bizonyították. A perhez 3—10., 14., 15. számok alatt befektetett községi számadások ós határozati jegyzőkönyvek a szóban levő ingatlanoknak és javadalmaknak kizárólag községi közjövedelmi forrásul történt használatát nem igazolják, ezen okmányok mi alapot sem nyújtanak annak megállapithatására, hogy ama vagyon jövedelme kizárólag községi ozélokra külön kezeltetett, arról külön számadások vitettek volna, sőt ellenkezőleg az azokban foglalt adatok kétségtelenül igazolják, hogy ama közhasználatú ingatlanoknak jövedelme a két község között egyenlő arányban megosztatván, az egyes községek illetményüket a közbirtokosokat illető többi használatú javak jövedelmével együtt közsógileg ugyan, de nem mint községi hanem mint a birtokosok három osztályának közös jövedelmét kezelték, mely nem kizárólag községi, hanem főleg a köz birtokosak szükségleteinek fedezésére fordíttatott és ekként, ha az tényleg nem is osztatott ki a részesedő kisbirtokosok között, de a jelölt módo^, közvetve a birtokosok egyéni ingyenhasználata tárgyát képezte« stb.
