Főrendiházi irományok, 1906. XIV. kötet • 594-663. sz.
Irományszámok - 1906-608
608. s/án i. 43 községek birtokába, jutottak: ós ezeknek ázingatlanoknak községi vagyon természetét nem változtatja meg az a körülmény, hogy azokat a közcég Lakossága használja. Ezek as ingatlanok sem területileg. Bem közös vagy egyéni használat tekintetében arányositás tárgya nem lehetnek, sot e területen tagosításnak sincsen helve. Különös kivételt állapított meg az Lööq évi XLV. t.-cz. 37. §-a is, a midőn az 1871. évi LçV. t.-ozikknek az arányosításra vonatkozó összes határozatait a volt Királyföld területére, valamint leké és Bátos községekre nézve hatályon kivül helyezte Ezen a területen teli;.t r az arányosítás szintén nem foglalhat helyet és az agrárius közösség itt is túlnyomóan a községi vagyon formáját vette fel. Ugyanezen törvény* 38. §-a az arányositás megengedhetoségéne^esetóire nézve a volt Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megyék és Kovai- vidékere az I *;'>•'>. évi XII. t.-cz. intézkedéseit tartotta fenn. E területekre tehát az 1871. évi LV. törvényczikknek és a későbbi törvényeknek az arányosításról szóló rendelkezései a, megengodhetoség es aranykulcs meghatározására vonatkozó részben nem alkalmazhatók. Végül mint kivételt megemlítem az 1871. évi LIII. t.-cz. 82. §-a áltaj tett rendelkezést, a niely a Talmács, Szelistye és Törcsvár községekre, valamint az azokhoz tartozó területekre nézve azt a kijelentést teszi, hogy ezen közös birtokok rendezéséről külön törvény fog intézkedni. Ez a külön törvény a mai napig meghozva nincsen. Az úrbéri agrárius közösségek a székelvföld területé^ kivül fekvő, román nemzetiséggel lakott részeken is fordulnak el«"», bár ritkábban, a nemesi közbirtokosságokhoz számítható úgynevezett egyházhelyi nemeselv (ínquilmi, exemptusok, nobiles unius sessioaes stb.) birtokközösségei alakjában, a melyek a szabályozásra nézve a székelyföldi nemesi közbirtokossággal jönnek egy bekintet alá. Viszont a székelyföldön a, nemesi közbirtokosságok alkotják általában a birtokköaíösségeket, noha csaknem mindenütt úrbéresekkel vegyesen, m.-l.\ utóbbiakra nézve az úrbéri haszonvételek elkülönítéséről szóló rendelkezések nyernek alkalmazást. Az úrbéri agrárius közösségek állandóságát állapította meg az 1871. évi LUI. t.-cz. 32. §-a és az ezt az erdélyi részekre alkalmazandónak n-mM.» *2. §a , a, mennyiben ezen közösségek egyéni felosztása, ellen korlátol emeli. Megállapítja a, törvény, hogy az erdei haszonvételek (rajzás, makkojtatás stb.) Eejébèii a volt úrbéresek számára kihasított ordőtér mint ezefcnek kozos erdeje kezelendő, tehát az erdőtór egyéni felosztása a, törvény értelmében helyet nem foghat, E közösségek e szerint állandó közösségek, a, jelenben élö jog .szemit, Azok fel nem oszthatók és csupán használatuk illeti a megállapított vagy megállapítandó arány szerint a részeseket. . ,. Ezen .agrárius" közösségek felosztására irányuló törekvéseket vizsgálva konnyvn megérthető, hogy e közösségek felosztása más területekhez képest miért gyakoribb az úgynevezett székelyföldön A szászok lakta, továbbá a román lakta területeken \évo közösségek részint külön törvényhozási intézkedések, részint az 1871. évi LIII. t.-cz. 32. §-a alapján tartottak meg közös íellegöket, mig a székelyföldön ' az 1871. évi LV. t.'-cz. 8. és »• g-ai es a,z ezek helyébfc Lépett 1880. évi XLV. t.-cz. 25. g-a lehetőséget nyújtottak az/egyéni felosztás végrehajtására és egyéni tulajdon képzésére mindazok óre, a kiknek egyéni illetménye a megállapitot i minimumot, a 100 hold a t meghaladja. &•
