Főrendiházi irományok, 1906. XI. kötet • 531-544. sz.

Irományszámok - 1906-535

90 585. szám. birói hatáskörrel ruházta fel 1901-ben az 1384/1901. M. E. számú rendelettel (1901. évi R. T. 270. lap) a valonai, prizreni és bagdadi, továbbá a 3438/1901. M. E. számú rendelettel (1901. évi R. T. 822. lap) a crajovai konzuli hivatalokat, 1902-ben a 4791/1902. M. E. számú rendelettel (1902. évi R. T. 2032. lap) a sanghai-i konzuli biróság fenntartása mellett a tiencsini, 1905-ben a 2392/1905. M. E. számú rendelettel (1905. évi R. T. 257. lap) a mitrovicai és 1906-ban az 1646/1906. M. E. számú rendelettel (1906. évi R. T. 169. lap) a várnai konzuli hivatalokat és utóbb idézett rendeletével egyszersmind a viddini konzulátus birói hatáskörét megszüntette, a ruszcsuki konzulátus birói hatáskörét pedig a viddini konzulátus területére is kiterjesztette; az 1891 : XXXI. t.-cz. 17. §-a értelmében részlegesen korlátoztatott a Bulgáriában gyakorolt konzuli biráskodás (20.687/1907. I. M. számú m. kir. igazságügyminiszter! rendelet, 1907. évi R. T. 377. lap) és véglegesen megszűntettetett a Zanzibárban fennállott konzuli biráskodás (21.519/1907. I. M. számú m. kir. igazságügyminiszteri rendelet, 1907. évi R. T 379. lap); a m. kir. minisztérium 1899. évi december hó 20-án 16.0S0.18.99. M. E. szám alatt kelt rendeletével (1899. évi R. T. II. kötet 2309. lap) az 1891. évi XXX. t.-c. 10. és 12. §-ai alapján Marokkóban a tangeri konzuli bíróságnál a magyar állampolgárokra nézve hatályba léptette a védjegyek oltalmáról szóló magyar törvényeket (1890:11. t -c. és 1895 : XLI. t.-c.f;' a m. kir. minisztérium 1902. évi május hó 15-én 1816/1902. M. E. szám alatt kelt rendeletével (1902. évi R T. 429. lap) az 1891 : XXXI. t.-c. 12. §-a alapján szabályozta a konzuli bíróságoknál polgári peres üg}^ekben követendő eljárást és 1904. évi szeptember hó 15-én 4064. M E. szám alatt költ rendeletével (1904. évi R. T. 973. lap) az 1891 : XXXI. t.-c. 10. g-a alapján a konzuli bíróságoknál érvényben levő hagyatéki eljárási szabályokat azzal egészítette ki, hogy a, konzuli bíróságok az örökösök hátrahagyása nélkül elhalt magyar állampolgárok vagy magyar állompolgároknak tekintendő védencek szállománj^ait a magyar kir. államkincstárnak adják át; végül a m. kir. minisztérium 1902. évi december hó 19 én 4944/1902. M. E. szám alatt kelt rendeletével (1903. évi R. T. 1. lap) az 1891 XXXI. t.-c. 10. §-a, illetőleg 2, ós 12. §-ai alapján részletesen szabályozta a magyar állampolgárok házassági ügyeiben követendő konzuli bíráskodást s a házassági jogról szóló 1894:XXXÍ. törvénycikknek hatályát az 1891 : XXXI. t.-c. * 10. £-ának 2. pontjában nyert felhatalmazás értelmében megfelelően kitérj esztette a konzuli bíróságoknál folyó házassági perekre is. A m. kir. minisztérium által az 1891 : XXXI. törvénycikkben nyert felhatalmazások alapján kibocsátott rendeleteket a kormány e törvénycikk 16. §-ának második bekezdése értelmében minden egyes esetben bejelentette az országgyűlésnek. A konzuli bíráskodásnak az 1891 : XXXI. törvénycikkben történt rem dezéseit nem tekintem kielégítő megoldásnak s annak törvényhozási megváltoztatása czóljából a szükséges intézkedéseket megtenni szándékozom. Az ujabb szabályozásnak előkészítése azonban, melyre nézve az igazságügyi minisztériumban a munkálatok már a múlt évben megkezdettek ós folyamatban vannak, tekintettel a felmerülő kérdések nagy számára és a kielégítő megoldás nem csekély nehézségeire, a többi érdekelt kormányzati tényezők között hosszabb tárgyalásokat igényel. E tárgyalások mindezideig, — minthogy e közben egyéb sürgős intézkedést igénylő kérdések tárgyalása és megoldása is terjesen lekötötte e tényezők munkásságát, — nem jutottak oly stádiumba, hogy a végleges rendezés iránt előterjesztést tehetnék.