Főrendiházi irományok, 1906. X. kötet • 497-530. sz.
Irományszámok - 1906-515
615. szám. 79 A törvényhatóság jogkörének védelme elsőrangú államjogi érdek. Fontosaub és sürgősebb, mint azon jogok védelme, amelyek az egyeseket illetik meg a közigazgatási hatóságokkal szemben, de eddig még nincsenek birói védelem alá helyezve. A törvényhatóságok jogainak biztositéka a nemzet szabadságának is egyik föbiztositéka ; a Parlamentarismus mellett legerősebb pillére az alkotmánynak és az életerős önkormányzat elöföltétele. A törvényhatóságok jogköréről s a hatáskörről, mely a kormányt ellenőrzési és félügyeleti jogánál fogva a törvényhatósággal szemben megilleti, az 1886 : XXI t.-cz., illetőleg Budapest székesfővárosra nézve az 1872: XXXVI. t.-cz. intézkedik. E két törvényből azonban nem vehetők ki teljes tisztasággal az önkormányzat és a minister jogkörének határai. Mindkét törvény 3. §-ában, hol a törvényhatósági önkormányzat körét megvonja, a törvényhatóságot megillető jogosítványok közt első helyen a „saját belügyeiben 1 ' való intézkedés jogát emliti. De a „saját belügyek" fogalmának tartalmát nehéz szabatosan megállapítani, s csak esetenkint bírálható meg, hogy ilyen ügyről van-e szó? A törvényhatóságnak a kormányhoz való viszonya az állami közigazgatás közvetítése terén sincs azzal a világossággal szabályozva, mely a félreértéseket kizárná. A minister úgyszólva a törvényhatóság jogkörébe utalt minden ügyben discretionalis hatalmat gyakorolhat, az önkormányzat körébe tartozó kérdésekben is nem egyszer a czélszerüség fölött is érdemlegesen dönt, a törvényhatósági szabályrendeletektől és határozatoktól jóváhagyását kevés kivétellel szabad belátása szerint megtagadhatja, s a főispán felterjesztési jogának utján agyszólva bármely közgyűlési határozat felülvizsgálatába bocsátkozhatik. E nagy kiterjedésű hatáskör az önkormányzat teljes megsemmisítésére vezethet, főleg ha azt a minister kiterjesztőleg magyarázza, s intézkedései ellen semmi jogorvoslat nincs. Az összeütközések a kormány és a törvényhatóságok között akkor sem lennének teljesen kizárhatók, ha a törvény szabatosabban állapítaná meg a hatásköröket, s pontosabban jelölné meg azt a viszonyt, melyben a két tényező áll egymáshoz, mint ahogy ezt az 1886 : XXI. t.-cz. és az 1872 : XXXVI. t.-cz. teszik. Ily viták szinte a helyzet természetéből folynak, s ha el nem fajulnak és nem bénítják meg a közigazgatás rendes működését, inkább kedvező, mint veszélyes tünet számba mennek ; mert az önkormányzat pezsgésére mutat, ha jogai felett éberen őrködik és érzékeny a határsértések iránt, s pangására vall, ha tunyán belenyugszik hatáskörének elbirtoklásába vagy valamely más sérelembe. Azonban akár sűrűn, akár ritkán fordulnak elő efféle összeütközések, mindenesetre gondoskodni kell mindazon biztosítékokról, melyek az igy támadt vitáknak a törvényességnek megfelelő elintézését lehetővé teszik. E nélkül az önkormányzat — a magyar nemzet hagyományai és létérdekei ellenére — nem birna békés és rendes úton védhető jogalappal. A törrényhatóságoJc felirati jogúnak gyakorlása, melyet az 1886 : XXI. t.-cz. (1872 : XXXVI. t.-cz.) megengedett, a szóban levő viták megoldására s a törvényhatóság jogainak védelmére nem mindig alkalmas. Az 1886 : XXI. t.-cz. 19. §-a (1872 : XXXVI. t.-cz. 12. §-a) t. i. módot nyújtott a törvényhatóságoknak, hogy a tőrbe ütköz i helyi viszonyok miatt czélszerütlennek tartott kormányrendeletek ellen végrehajtás előtt a kormányhoz felirattal élhessenek, s ugyané jog az 1886 : XXI. t.-cz. 68. §-ának c) pontja és 73. §-ának d) pontja (1872 : XXXVI. t.-cz. 7 1 d) pontja értelmében a törvényhatóság első tisztviselőjét is megilleti. Csakhogy a döntés a kormány kezében maradt letéve. A minister, akinek rendeletéről szó van, egyúttal az ügy bírája is, ki rendeletét akkor, ha a felhozott érvek sem győzik meg annak sérelmes voltáról, továbbra is fentarthatja és feltétlen joggal követelheti végrehajtását. A kormány sérelmesnek talált eljárása ellen, igaz, nyitva marad még egy út a törvényhatóság számára : a hépviseHáhásAOM fordulhat orvoslásért A képviselőházhoz
