Főrendiházi irományok, 1906. X. kötet • 497-530. sz.

Irományszámok - 1906-516

516, szám. 121 a közigazgatási hatóság között felmerült pozitiv összeütközési eseteket szabályozza, mert a közigazgatási bíróság és a közigazgatási hatóság között felmerült pozitiv összeütközési esetekre vonatkozó eljárás tekintetében, amint alább tüzetesen ki fogom fejteni, a közigazgatási bíróságról szóló 1896: XXVI. t.-czikk rendelkezései érintetlenül maradnak. A 3. pont a közigazgatási hatóságról, a 4. pont pedig a közigazgatási bíróságról nem is rendelkezik. A 2. pont értelmében a rendes bíróság és a közigazgatási bíróság Vagy a közigazgatási hatóság között pozitiv hatásköri összeütközés esete akkor merül fel, ha e hatóságok ugyanazt az ügyet jogerősen hatáskörükhöz tallózónak nyilvánították. E pont alapján a hatásköri összeütközést a két hatóságnak olyan jogerős határozata idézi elő, amely kizárólag a hatáskör kérdésére szoritkozik. Ezzel szemben a 3. és 4. pont azokról a pozitiv hatásköri összeütközési esetekről szól, amelyeket a hatóságok érdemi határozata idéz cl»"). Minthogy ugyanis megtörténik, hogy a hatóság a hatáskör kérdésében külön nem hoz határozatot, mert lehet, hogy a felek hatásköri kifogást nem tesznek, a biróság pedig a hatáskör hiányát hivatalból nem észleli, figyelmét ez elkerüli; minthogy az is lehetséges, hogy az eljárási szabályok szerint a hatóság abban az esetben, ha az ügyet hatáskörébe tartozónak tekinti, nem is köteles a hatáskör kérdésében határozni, hanem mindjárt az ügy érdeméhe boesátkozhatik (ami pl. a közigazgatási eljárásban a rendes eset) : ezért szükséges rendelkezni azokról az esetekről is, amelyekben a balóság nem határoz külön a hatáskör kérdésében, hanem azzal nyilvánítja az ügyet hatáskörébe tartozónak, hogy az ügy én lemében határoz (eljár vagy intézkedik.) De szükséges ezekről az esetekről gondoskodni annál fogva is, mert a sommás eljárásban a birósági hatáskört megállapító határozat ellen külön felebbvitelnek nincsen helye (1893 : XVIII. t.-cz. 28. §. második bek.), a felebbezési eljárásban pedig hatásköri kifogás alapján a felebbezés érdemének tárgyalása meg nem tagadható (1893 : XVIII. t.-cz. 153. §. második bek.). A hatáskört megállapító határozat ellen tehát a sommás eljárásban csak az érdemi határozat elleni jogorvoslat keretében lehet orvoslást keresni, ugy hogy ilyen esetben a hatásköri kérdést eldöntő határozat az ügy érdemében hozott határozattal együtt emelkedik jogerőre. A 3. pont értelmében pozitiv hatásköri összeütközés esete merül fel akkor, ha a rendes biróság és a közigazgatási biróság ugyanannak az ügynek érdemében határozott. És pedig ez az összeütközés már felmerül akkor is, ha a rendes bíróságnak érdemi határozata még nem jogerős. Ha az összeütközést csak a hatáskör kérdésére szorítkozó határozat provokálja, akkor e határozat jogerejének megkivánása sem a hatóságoknak, sem a feleknek hátrányukra nem válik, mert a hatásköri kérdésekre szorítkozó jogorvoslatok elintézése gyorsan, könnyen és kevés költséggel történhetik. De ha az összeütközést érdemi határozat provokálta, akkor nem volna czélszcrü megkövetelni, hogy a felsőbb bíróságok is határozzanak érdemben, mert ezeknek a jogorvoslatoknak az elintézése már sok időbe