Főrendiházi irományok, 1906. VIII. kötet • 394-430. sz.

Irományszámok - 1906-429

292 429. szám. Annak jellemzésére, hogy tényleg az egyéni szabadság lehető megóvására törekedtem, legyen szabad például utalnom arra, hogy ezen szempontból helyezkedett a javaslat a házasságkötést illetőleg arra a szabadelvű álláspontra, hogy e tekintetben semmiféle korlátozást nem állit fel a vasúti alkalmazottakra nézve, holott a női alkalmazottakat illetőleg ez legtöbb vasútnál megvan. E tekintetben tehát a vasutak is csak oly kötelességet róhatnak az alkalmazottakra, melyet a családi állapotok nyilvántartásának érdeke tesz indokolttá, s mely a házasságkötés tényének s egyáltalán a családtagok születésének s elhalálozásának bejelentésében állhat. Azonban az alkalmazottak magánélete még sem lehet egészen közömbös a vasútra nézve és joggal megkívánhatja tőlük azt, amit minden magánember is megkiván, mint munkaadó a szolgálatában állótól, hogy az alkalmazottak szolgálaton kivül is tisztességes magaviseletet tanúsítsanak és minden olyan cselekménytől tartózkodjanak, mely a munkaadó vasutintézet, vagy az általuk betöltött állás tekintélyével össze nem egyeztethető. E követelmény nem jut ugyan külön kifejezésre a javaslatban, de közvetve következik ez a 30. §-ból, midőn szolgálati vétségnek minösiti az alkalmazottak szolgálaton kivüli olyan ténykedését, mely állásukhoz nem méltó magaviseletben nyilvánul, s mely esetleg a legsúlyosabb fegyelmi büntetést (33. §. 4. pont és 34. §. 8. pont) vonhatja maga után. A kiemelt tekinteteknél fogva állit fel a javaslat bizonyos korlátozásokat a mellékfoglalkozás elvállalására és folytatására (23. §.) nézve és ugyanezen okokból terjeszkedik az ki az alkalmazottak anyagi viszonyaira (24. §.), miután a magánéletnek főleg ezen mozzanatai azok, melyek a szolgálati kötelességek teljesítését esetleg hátrányosan befolyásolhatják. Ehhez képest a 23. §. minden mellékfoglalkozás elvállalását a felsőbbség engedélyétől teszi függővé, még pedig tekintet nélkül arra, hogy jár-e azzal díjazás vagy sem. E szerint még a különféle tisztségek elvállalásához is (mint például gyámság, gondnokság, községi, hitfelekezeti, képviselőtestületi tagság stb.) a felsőbbség előzetes engedélyére van szükség. A szakasz egyébiránt csak a mellékfoglalkozás megengedésénél vagy megtiltásánál irányadó elveket állítja fel, az egyes vasutakra bizván a részletek kifejtését a gyakorlati alkalmazás czéljaira. Az a korlátozás, hogy az alkalmazott családtagjai által folytatandó kereskedelmi és ipari üzletek elvállalásához is a felsőbbség engedélye kívántatik, talán túlzottnak látszik, de a tapasztalat ennek indokoltságát beigazolta s ez a megszorítás nemcsak a m. kir. államvasutaknál, hanem a porosz és osztrák államvasutaknál is érvényben áll. Különböző vasutak szolgálati szabályzata az anyagi viszonyok rendezettségét már a fölvétel alkalmával megköveteli. Minthogy azonban ezen fölvételi kelléknek ellenőrzése gyakorlati nehézségekbe ütközik, elégségesnek találtam arra az esetre előrelátni, ha az alkalmazott szolgálata alatt jut anyagi zavarokba és a 24. §-ban oly jelenségekhez kötöttem ennek megállapítását, melyek fenforgása esetén az eladósodás ténye kétségtelenül beigazoltnak tekinthető. A könnyelmű eladósodás meggátlásának biztosításáról az 53. §. akként gondoskodik, hogy az a szolgálat felmondására szolgálhat jogalapul. 25. §. E szakaszt illetőleg utalok az indokolás általános részében kifejtettekre.