Főrendiházi irományok, 1906. VIII. kötet • 394-430. sz.
Irományszámok - 1906-429
429. szám. 298 26. §. A 26. §. úgy a vasúti üzemre, mint az alkalmazottakra nézve annyira fontos munka- és pihenőidő kérdését általánosságban szabályozza. A munka- és pihenőidő szabályozása különösen a vasúti végrehajtó szolgálatnál alkalmazottakra nézve szükséges és pedig úgy az alkalmazottak túlterhelésének megakadályozása szempontjából, mint a forgalom rendességének és biztonságának megóvása czéljából. A vasúti végrehajtó szolgálat ugyanis az alkalmazottaktól olyan éberséget és figyelmet kivan, hogy nemcsak az alkalmazottnak, hanem a vasutintézetnek is érdekében fekszik a pihenőidőnek szabályozása, illetve biztosítása. Ez a körülmény, figyelemmel arra, hogy a vasutak a forgalom biztonságáért nemcsak anyagilag, de büntetőjogilag is felelősek, egymagában is garanczia ugyan az alkalmazottaknak túlterhelése ellen, mégis tekintettel egyfelől a vasúti szolgálat különleges jellegére, másfelől a vasutak személyzetének teljes megnyugtatásával járó előnyökre, a munka- és a pihenési idő elvi szabályozását e törvényjavaslat keretéből kihagyhatónak nem találtam. A 26. §. a fentebb mondottak szerint az alkalmazottaknak biztositani kivánja: 1. hogy pihenőidejük általában kevesebb ne legyen, mint a szolgálatban munkával eltöltött idö; 2. ennek szem előtt tartásával a felváltás nélküli szolgálatot — ami rendszerint inkább gyenge forgalmú vonalakon fordulhat elő — a javaslat oly esetekre szorítja., amikor a szolgálat nem jár folytonos munkálkodással s egy része inkább jelenlétet, mint tényleges munkát követel, de még ezen esetekben is föltétlenül biztosítani kell a személyzet részére azt, hogy az éjjeli órákban legalább 6 órai háborittatlan pihenője legyen. Biztosítja továbbá ez a szakasz azt is, hogy a pihenőidők a szabadságidőkkel megrövidithetök ne legyenek és különösen azt, hogy a mozdony- és vonatkísérő személyzetnél — mint akiknél a szolgálat átadása és átvétele több időt igényel — a pihenőidőbe a szolgálat átadásával és átvételével eltöltött idö be ne számittassék. Biztosítja végül a szakasz a pihenő idők épségben tartását arra az esetre is, ha a helyi körülményeknél fogva lehetetlen az, hogy az alkalmazottak szolgálati helyük közelében lakhassanak, amennyiben ez esetre megállapítja, hogy a szolgálat helyétől a lakhelyig és visszamenetelre szükséges idö a pihenőidőbe be nem számitható. Amint a javaslat e rendelkezéséből látható, a törvény az alkalmazottak átlagos igénybevételének csak legmagasabb és túl nem léphető határát állapítja meg, mert a részletes szabályozás csak a mindenkori viszonyokhoz alkalmazkodó, időről-időre változtatható rendelettel történhetik. Épen ezért a 26. §. nemcsak felhatalmazza, hanem kötelezi is a kereskedelemügyi ministert, hogy ;iz egyhuzamban megkívánható szolgálati idö leghosszabb és a pihenőidő legrövidebb tartamát — figyelemmel az egyes vasutak jellegére, a vonalak helyi és forgalmi viszonyaira, valamint a szolgálat követelményeire, — rendeletileg szabályozza. Nem vélem feleslegesnek, hogy azokat az okokat, amelyek a fentebb már röviden jelzetteken kivül e nagy fontosságú kérdésnek ilyen megoldására bírtak, közelebbről is ismertessem. Nevezetesen az egyes vasutak és vonalak forgalma, sőt maga az egész vasúti üzem is folytonos változásnak és alakulásnak van alávetve. Hogy csak a legközelebb érvényesülhető, mélyreható változásokat jelezzem, elég rámutatnom az elektromos vontatásnak és a motoroskocsik közlekedésének a
