Főrendiházi irományok, 1906. VIII. kötet • 394-430. sz.

Irományszámok - 1906-429

429. szám. 285 mében a személyzetnek azok a csoportjai, melyek nem évi fizetéssel alkalmaztatnak, három évi folytonos szolgálat után jövőre állandósitandók lesznek. Erre való tekintettel a vasútnak már az ideiglenes felvétel alkalmával — eltekintve a napszámosoktól, a kikre a törvény nem vonatkozik — vizsgálnia kell, hogy nem áll-e majdan az állandósításnak valamely kellék hiánya útjában, mivel különben a vasút nem tehetne eleget a törvény által reá rótt kötelezettségének és néhány év múlva ismét elöállana az a visszás helyzet, a melynek megszüntetését czélozza épen a 2. §. I. c) pontjának jelzett rendelkezése, hogy t. i. a vasutaknál évek hosszú során át ne legyenek oly alkalmazottak, kik állandósításra nem számithatnak. E czélzat megvalósítása a vasutak cselekvési szabadságát némileg korlátozza ugyan, de szolgálati érdekből és szocziális szempontból annak előnyei nemcsak az érdekelt alkalmazottakra, hanem magukra a vasutakra is nyilvánvalók. Lehetnek azonban bizonyos körülmények, melyek között e kellékek szigorú betartása a vasúti üzem fontos érdekeinek sérelme nélkül keresztül nem vihető. így például előfordulhatnak esetek a határszéli állomásokon, midőn bizonyos halaszthatlan munkák elvégzésére a vasútnak nem is állanak hirtelenében rendelkezésére oly munkaerők, melyek a jelen szakasz a) pontjában az állampolgárságot vagy a szolgálati nyelvet illetőleg megszabott követelményeknek megfelelnek, vagy pedig a b) pontban megkívánt korhatár túllépése miatt nem volnának sürgős szükség daczára sem alkalmazhatók. Az ily különleges viszonyokon a vasutakat átsegíteni van hivatva a jelen szakasz utolsó bekezdése, mely felhatalmazza a kereskedelemügyi ministert, hogy kivételt engedhessen a törvény alól. A dolog természete azonban úgy kívánja, hogy ez az engedély ne esetről-esetre adassék, hanem különleges viszonyaival minden vasút már a szolgálati szabályzat kidolgozásánál vessen számot és ez utón nyerjen felmentést a szóban levő kellékek egyikének vagy másikának betartása alól. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy ily kivételek a magyar állampolgárságot vagy a magyar nyelv ismeretét illetőleg csak alsóbb rendű munkakörök mulólagos betöltésére hivatott egyénekre nézve foghatnak helyt ; ellenben tisztviselőkre és egyéb rendszeresített állást betöltő alkalmazottakra nézve, a magyar állampolgárság és a magyar nyelv bírása az alkalmazásnak kivételt nem türö elengedhetlen követelménye marad jövőre is. Az 5. §. az állandó alkalmazás feltételeiről szól s e részben ujat nem tartalmaz. E szakasz utolsó pontja a végleges alkalmazás előfeltételéül a legkülönfélébb szolgálati ágakban megkívánt szakvizsgák szabályozását és rendszeresítését csak annyiban utalja a vasutak hatáskörébe, a mennyiben a kereskedelemügyi minister azt saját rendelkezési körébe nem vonja. Eltekintve ugyanis a tisztviselőktől és a mozdonyvezetőktől, a vasutak a többi évi fizetéses alkalmazottak szakszem kiképzéséről ez idő szerint úgyszólván házilag gondoskodnak és csupán az általános képesítés áll a kormány közvetlen ellenőrzése alatt, a mennyiben ennek megállapítása a szolgálati szabályzatban lesz helyén (6. §. utolsó bekezdés). Szándékomban áll egyébiránt az alsóbb rendű személyzet kiképeztetésére nagyobb gondot fordítani és intézményileg gondoskodni arról, hogy a vasutaknak alaposan iskolázott és jól fegyelmezett személyzet álljon rendelkezésre, különösen a vonatkísérői és pályafentartási szolgálatban, s azon szolgálati ágakban, melyek valamely mesterség elsajátítását feltételezik. A 6. §. a tisztviselők képesítéséről szól, s megfelel az eddigi helyzetnek. Újat benne csak a 2. bekezdés tartalmaz, a mennyiben megadja az alapot arra, hogy jövőre a felső ipariskolát végzett művezetők is bejussanak a mühelyi tisztviselők